Luca alakja a magyar néphitben

December 13-a Luca napja

A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig az év leghosszabb éjszakája, s mint ilyent természetesen gonoszjáró napként tartották számon.

Szent Lúcia

Neve a Lux=fény, fényesség, világosság szóból ered. A legendák szerint Lúcia egy fiatal szűzlány volt az ókeresztény időkben. Mikor édesanyja nagyon megbetegedett, együtt elmentek segítséget remélve Szent Ágota sírjához. A lány ott elaludt, s álmot látott. Ennek hatására elhatározta, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni Lúciát.
Mivel Lúcia nem tágított elhatározásától, ezért elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén. Az állatok azonban megtorpantak a lány lekötözött teste előtt. Végül megégették Lúciát, így lett vértanúvá. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.
Egy másik hagyomány szerint sajátmaga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.

A megvilágosodás szentje, Lúcia

A magyar néphit Lucája

A magyar néphitben Luca egyáltalán nem hasonlít Szent Lúcia alakjára. Nálunk Luca kísértetszerű, fiktív (kitalált) lény. Külseje: csúnya öregasszony, máshol fehérleples alak. (A lányok ennek megfelelően "Lucázáskor" fehér lepedőbe burkolózva jelenítették meg.)
Bár néha lucaboszorkának is mondják, alakja nem azonos a néphit boszorkányával. Míg ugyanis a boszorkány általában élő személy, akinek vannak természetfeletti adottságai, képes átváltozásra, de van emberi alakja, addig Luca nem egy a faluban lakó ember, hanem kitalált alak.

Luca a büntető

Luca büntető, rontó lény, napjához tilalmak kapcsolódnak. Megbünteti például azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

Egy érdekes történet Csongrád megyéből a fonásra: "Egy asszony kenyeret sütött Luca napján, fűtött a kemencébe. A szomszédasszony odament és mondta neki: - Jaj szomszédasszony, maga kenyeret süt? Nem jó, mert Luca napja van. - Amire Luca-puca ideér, az én kenyerem kihűl. Erre, mikor szedte ki a kenyereket, mind kő volt, kővé vált. Kihordták a csongrádi útra, ott vannak. Tán még most is van belőle."

Luca a gonosz

A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is. Megrontották - azaz betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okoztak - az embereknek, állatoknak. A gonosz ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megette, vagy bekente vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó volt a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg.
Vigyázni kellett Luca napján a söprűkre is. Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombatra (találkozójukra) a Gellérthegyre.

Lucaszék

Luca napja arra is alkalmas volt, hogy ki-ki elkezdjen készülődni a boszorkányok karácsonyi leleplezésére. Ilyenkor kellett ugyanis elkezdeni készíteni a Lucaszéket, amire aztán a karácsony esti szentmisén a gazdája felállt, s megláthatta onnan a boszorkányokat. Azoknak ugyanis ilyenkor szarvat lehetett látni a fején, más elképzelések szerint lángokat lövelltek. Nem volt azonban veszélytelen az akció, ugyanis a boszorkányok is meglátták a lucaszéken ágaskodót, s a néphit szerint ilyenkor a nyomába eredtek. Ezért kellett a "boszorkány-figyelő akcióra" indulónak előre gondoskodni mákról. Amikor ugyanis a boszorkányok már majdnem beérték, akkor hátra kellett hajítani a mákot, s azt üldözői elkezdték szedegetni. Amíg pedig a boszorkányok szedegettek, addig az illető hazaért. Gyorsan elégette a lucaszéket és az ajtó elé tette keresztbe a seprűt.

A lucaszék nem készülhetett akárhogyan. Csak akkor volt kellőképpen hatékony, ha készítője az előírásoknak megfelelően járt el. Meg volt például, hogy hányféle fából kell készíteni.

Pereszlényben például 9 féle fa kellett a székhez. Kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsafa.

Készülődés a karácsonyra

Nem csak így készülődtek ettől a naptól fogva a karácsonyra faluhelyen. Luca napján hozták be meleg helyre a termőágat (meggyfa, vagy cseresznyefa ágát), hogy az karácsonyig kizöldelljen. (Régen ugyanis ez volt a karácsonyfa helyett.)
Ilyenkor ültették el az úgynevezett luca-búzát is, ami később mágikus erejű lett. Naponta kellett öntözni a tányérba, pohárba, cserépbe tett búzát, s az karácsonyra kizöldellt. Ezzel a jó termés biztosítása volt a cél. Karácsony után a kizöldellt búzát az állatoknak adták, hogy termékenyek legyenek. Jó ellenszernek tartották a tojás és a tejrontás ellen is. Lányoknak pedig a mosdóvizébe rakták, hogy attól szebbek legyenek. Máshol azért, hogy ne fájjon majd a szemük. (Ez a szokás utal a szent történetének ismeretére.)
Fontos volt még, hogy nő ültesse a búzát. Ez a termékenységvarázslásra utal.

Termékenységvarázslás

E nap ugyanis kiválóan alkalmas volt termékenység befolyásolására. A házakhoz ilyenkor elsőként férfit vártak reggel, mert reményeik szerint a tyúkok így fognak majd jól tojni.
Nem szabadott ilyekor varrni, mert azt mondták, ezzel a háziasszony bevarrja a tyúkok fenekét, s azok nem fognak tojni. Szlavóniában az asszonyok Luca napján háromszor ráültek a küszöbre azért, hogy jól tojjanak majd a tyúkok. Azért pedig, hogy sok pénzük legyen a következő évben, pogácsát sütöttek, s bele pénzt raktak. Aki kihúzta pénzzel "töltött" pogácsát, annak azt mondták, egész évben nagy szerencséje és sok pénze lesz.

Jósló, mágikus eljárások

A legnépszerűbb jóslási forma azonban a lányok leendő férjeinek megjövendölése volt. A majdani férj foglalkozását mutatta meg a vízbe öntött ólom formája, nevét pedig a gombócokba főzött cetlik közül az, amelyik először feljött főzéskor a fazékban. Azt is ki lehetett ilyenkor deríteni, hogy még hány évet kell várnia a lánynak a férjhezmenetelre. Egyszerűen oda kellett menjen a hajadon a disznóólhoz, s abba egy jó nagyot belerúgni. Ahányat röffent aztán a disznó, annyi esztendő múlva ment férjhez a lány.
Időjárást is lehetett jósolni Luca-napkor. Erre szolgált az úgynevezett hagymakalendárium. A hagymát 12 héjra bontották, s rá sót szórtak. Amelyik hagymadarab nedves lett ezután, az évnek annyiadik hónapja lesz esős a jóslat szerint.

Luca napi alakoskodás

A jövőt és a termékenységet nemcsak megtudni, hanem befolyásolni is akarták. Ez volt a Lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserében tojást kaptak ajándékba.

További decemberi népszokások
Szent Lúcia napja Finnországban

Felhasznált irodalom:

Penavin Olga: Népi kalendárium Forum kiadó, Újvidék, 1988.
Magyar Néprajz VII. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990.
Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások Universum Kiadó, Szeged, 1990.