Írta:
Takács Péter
Pszichopedagógus
Szakmai lektor:
dr. Rácz József
pszichiáter
Kiadja:
A T + T Humán Szolgáltató és Oktatási Központ Betéti Társaság
Felelős vezető:
Tüske Lenke
ügyvezető
--------------------------------------------------------------------------------
"A narkománia olyan szó, amely évtizedeken keresztül a legrosszabb emberi minőségre utalt, s amely a gaztetthez, az elfajzáshoz és az erkölcsi mélyponthoz hasonlítható, már kimondva is valóban az olyan ember szörnyű lelki és testi állapotának leírására szolgál, aki nem képes a jelen világában élni, amely azt követeli, hogy feltétel nélkül szokjunk hozzá a feszültséghez, konfliktushoz patkány-hajszához, s amelynek áhított célja a siker.
A narkós valójában védtelen ember, tele ellentmondásokkal és félelmekkel, meg van fosztva a hétköznapi léttel szembeni természetes ellenállástól, megveti a rokonsága és a társadalom, akarat nélküli lény. A narkotikum számára a lét fájdalma elleni védekezés egyetlen ismert és elérhető formája, paradox menedék, amibe egyszer majd bele kell pusztulnia.
A társadalom a maga elvárásaival és követelményeivel csak látszólag kész arra, hogy keblére ölelje a narkóst és csak úgy tesz, mintha felkínálná neki a normális élet lehetőséget. Hiszen a mi normánk gyakran a hamisság, a képmutatás, a látszat játéka. A narkós nagyon jól érzi a hamisság és a látszat rétegeit, amelyek az ajánlat mögött rejtőznek: csatlakozz te is a mi normáinkhoz.
És az igazat megvallva, bizony nem nagyon szeretjük az olyan elfajzott figurákat, mint amilyenek a narkósok. Azt hiszem, azért sem tudjuk őket elfogadni, mert gyakran a saját hibáinkat személyesítik meg, azokból épül föl az ő erkölcsi csontvázuk. Nem óhajtják elfogadni őszintétlenül kinyújtott kezünket mindaddig, amíg ez a kéz nem lesz a hiteles, partneri segítségnyújtás szimbóluma, kibúvók és szidalom-áradat nélkül. Ehhez alázat kell, tisztelet mások balsorsa iránt, de ugyanígy az emberbe és a lehetőségeibe vetett hit is szükséges.
Akarni is tudni kell segíteni ezeknek az embereknek, hogy ki tudjuk húzni őket a sírból, amelybe az élet helyett zárkóznak.
Hogy ezt meg tudjuk tenni, mélységesen meg kell érteni, s ezáltal megszeretni őket olyanként, amilyenek, minden jóval és rosszal együtt. Hiszen a mocsok, ami befedi őket, s ami olyan undorító, a mi szemétládánkból származik, amelybe nap mint nap hajigáljuk a disznóságainkat civakodás, farizeuskodás, neveletlenség, hazudozás és becstelenség formájában.
A narkósok, akiket a szüleik gyakran ellöknek maguktól, s így meg vannak fosztva a követendő példáktól, valójában védtelen emberek, így különösen ki vannak téve annak, hogy mindenféle tisztátalanság rájuk ragadjon. Nekik kellene a mi élő lelkiismeret furdalásunkká válniuk, hiszen a mi sikertelen személyes társadalmi életünk alkotta őket. Hiszen mi hozzuk létre ezt a társadalmi csapást, állandó rohanásunkkal semmibe véve azt, ami az életben a legfontosabb: a másik ember iránti szeretet; feldúlva a biztonság és méltóság érzését, elvagdosva a barátság szálait. Megtaposni felebarátunkat saját méltatlan célunk érdekében. Sokan úgy válnak közülünk narkóssá, hogy öntudatlan a boldogság káprázatának határvidékére tévednek, amely aztán szörnyű erővel rántja őket a szakadék mélyébe, a fájdalom, a kétségbeesés és a rettenetes halál fenekére.
A narkómánia nem gyógyíthatatlan. Olyan terminus ez, amelyet a mi tanácstalanságunk és tudatlanságunk kalapált össze. El kell tűnnie a narkósokra vonatkozó szótárból, hiszen csak a mi tehetetlenségünk kifejezése, és nem lehet igazolás számunkra a segítségre számító emberekkel szemben.
Marek Kotanski
Kotanski sorai a narkomániáról a szerfogyasztó magatartás kialakulásáról és a drogos személyről időtállónak bizonyultak és megfelelő indító hangulatot teremthetnek a tanulmányhoz.
A deviáns magatartások magyarországi alakulása ma már minden pedagógus számára közismert és aggodalomra okot adó.
A rendészeti megközelítésen túlmutató kábítószer probléma évről-évre veszélyesebb méreteket ölt és az iskolákban komoly pedagógiai nehézségeket okoz. A különböző intézményekben nevelő-oktató munkát végző pedagógusok többsége, képzésük során nem kaptak elégséges, és a mai kor deviáns problémáira is válaszokat adó ismereteket, módszereket. Ezért a szakmailag korrekt és hatékony prevenciós intervenciók gyakran nehéz, olykor megoldhatatlan pedagógiai feladatot jelentenek a tanulókkal foglalkozók számára.
Az ifjúság egészséges és harmonikus személyiségfejlődését veszélyeztető hatások olyan mértékben erősödtek fel, hogy minden fiatalokkal foglalkozó intézménynek új feladatai fogalmazódnak meg. A "drog-probléma" hatékony kezelése természetesen társadalmi összefogást kíván, amelynek azonban korosztály-specifikusan legfontosabb színterei az oktatási intézmények, hiszen a veszélyeztetett fiatalok legszélesebb tömege a közoktatási intézményekben érhető el. Az első "drog-élmény" időpontja az utóbbi években egyre lejjebb tolódik ami új feladatot jelent különösen az általános iskolai tanárok számára.
Ebben a munkában azok az ismeretek kerültek rendszerbe foglalásra, amelyek reményeim szerint konkrét segítséget fognak nyújtani a prevenciós tevékenység megtervezéséhez, valamint az iskolai drogstratégia kialakításához és végzéséhez.
- tartalom -