Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

A könyvesbolt kirakatában egzotikusan szép vonások és egy meglepően világos szempár emelkedik ki a zöld háttérből. A gyanútlan nézelődő pillantását keresi - hogy aztán végzetesen meg is ragadja azt. S akár kezedben a könyvvel, akár anélkül, de minden esetben Vele távozol a boltból. Szajuri pillantása nem ereszt.

Gyerekkoromban tisztán emlékszem a pillanatra, amikor - egy dokumentumfilm kapcsán - bejelentettem otthon, hogy gésa leszek. Nagymamám döbbenten és tanácstalanul nézett rám. Nem tudta, hogyan magyarázza meg: nem nekem való az a "mesterség". Végül csak ennyit mondott: "Editkém, inkább játsszál tanárnéniset!"
Évek múltak, gésa nem, de tanár lettem. Néhány évvel ezelőtt azonban végre megjelent "a" könyv az életemben, ami ha pályamódosításra nem is, de Japánnal való intimebb kapcsolat létesítésére sarkallt.

Szajuri, a gésa története leginkább a lenyűgöző egyéniség és a selyemfinom és rendkívül képdús nyelvezet által válhatott az ezredvég bestsellerévé.

Hogyan lehet valakiből gésa?

Íme a könyv "receptje".

Végy egy nyomorgó japán halászcsaládot (ehhez persze tekerd vissza az idő kerekét!) egy a nehéz munkába fásult édesapával, és egykor finombőrű, mára azonban halálos kórt hordozó édesanyával. Ajándékozd meg őket - a genetika szeszélyéből - egy különleges, szürke szemű kislánnyal. Végy egy látszólag jóságos halfeldolgozóüzem-tulajdonost, és szolgáltasd ki kényére-kedvére a kis Csijó bizalmát.
Ezután fogd a nővérével együtt, és vitesd a kislányt jópénzért Kiotó szórakozó negyedébe. Itt egy ideig állni hagyhatod, hogy egyedül maradva kiforrja magát. Megfelelően kemény bánásmód mellett (keserítsd meg néhány csepp reménytelen szerelemmel és tűzdeld egy hárpia kegyetlenségével!) így hamarosan tálalható, ínyenceknek ajánlott, finom falat.
Íme ő, Szajuri, a gésa.

Festett- és sápadtarcok

A Gion-negyed Kioto ősi, gésák lakta negyede, ami teaházairól és gyönyörű asszonyairól híres. A negyed, ami több mint egy évszázada homályos és rosszmájú híresztelések céltáblája is egyben. No, nem japán részről, pedig a modern japán fiatalok is meglehetősen idegenül tekintenek a hószín arcú, kecses kimonóban tipegő alakokra. A távoli Európa volt az, ki értetlensége miatt hol lábaik előtt hevert, hol pedig mocskolta míves kimonóikat.
A sápadtarcú embert nem első esetben fogadják meglepetések a felfedezésre váró távoli földrészeken; s ő sem első esetben tett tanúbizonyságot nehézkes türelméről mások iránt. Ennek a meg-nem-értésnek aztán két következménye lett: egy oldalról az egzotikus kultúra felületes majmolása; másrészről a japán szokások babonás elutasítása. Ilyen előítéletektől válnak terhessé az amúgy sem könnyed kimonók is.

Maikók és geikók

Gésa és prostituált - oly egyszerűen általánosít az európai, s az ismeretlen minőséget elpolcolja saját, jól bejáratott raktárrendszerébe. Holott a gésa számunkra ismeretlen munkakör. Japánban éppúgy megvannak a bájaikat pénzért mérő örömlányok, mint Európában, azonban egy gésa sokkal több, mint ez előbbi, de a kontinensen kevésbé alantasnak számító luxuskurtizán kategóriájába sem illeszthető. Az igazi gésa egy műalkotás. Hosszas és nehéz munka eredményeként a maikók (gésajelöltek) megtanulnak hagyományos hangszereken játszani, énekelni és táncolni. Művelt társalkodókká válnak, hiszen vendégeik szórakoztatása nem merülhet ki a kedves-butácska viccelődésben - hozzá kell tudniuk szólni bármely témához, s illik mindig sziporkázóan szellemesen viselkedni.

Öltözködésük bonyolult és - fizikailag - nehéz volta miatt egyedül nem is tudnának elkészülni. Csak az obi (széles öv) megkötése ugyanis külön tanulmányt igényel. Arcukat maguk festik ki, azonban frizurájukat hozzáértő fodrász alakítja. A maikók haját hosszú időre rögzíti kontyba a mester, így arra alvás közben nagyon kell ügyelni, hogy nehogy szétessen. Így, akárcsak a régi egyiptomiak, a gésajelöltek is nyakmerevítőn alszanak. A geikók (a gésa japán neve) ezzel szemben már parókát hordanak, ami vaalmivel praktikusabb viselet.

Életművészet

Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy külön művészet (életművészet) egy gésa számára az is, hogy egy okija a lányává fogadja. Az okija a ház, ahol a gésa él, s amelyik egyben taníttatását is állta - persze a későbbi bevétel reményében.
A legígéretesebb gésajelöltet választja ki a főnökasszony, aki később az utódja lehet. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy a jelöltek és gésák akkor is kapnak pénzt, ha csak rövid időre megjelennek egy-egy eseményen. A kiválasztott élete sínre került, a többiek jövője azonban bizonytalan és kétes. Hacsak nem talál pártfogót (danna), élete félrecsúszik, s megindulhat a lejtőn - melynek végén gyakran a prostitúció fenyegető réme áll. Történetünk a 30-40 -es években játszódik. Ma azért a helyzet kicsit más.

Korunkban a gésák "intézménye" inkább luxus látványosság, mint szokványos időtöltés. Számuk jelentősen lecsökkent, s a Gion-negyed is már inkább turisztikai célterület. A könyv abba az időszakba kalauzol bennünket, amikor még fapapucsos, bájos alakok népesítették be a negyed utcáit, ahol egy halászfalujából kiszakított és távolsodort lányka töltötte keserédes napjait.

Mint azt megtudhatjuk a könyv előszavából: Szajuri azóta halott. S halottak azok is, akikről e könyv mesél. S hogy mese vagy valóság? Aki egyszer belekezd, egészen biztosan átsiklik eme kérdés felett.