Első szerelem, első aggodalmak

Ha Rómeó és Júlia klasszikus példája nem volna elég, jusson eszünkbe saját kamaszkorunk, mielőtt drasztikus lépésre szánnánk el magunk, és mondjuk egyszer s mindenkorra eltiltanánk egymástól a szerelmeseket. Emlékezzünk vissza, mi is milyen korán elkezdtünk érdeklődni a másik nem iránt, és mennyire furcsa, lehetetlen alakok tudtak megtetszeni néha.

Egy szülők körében végzett felmérés szerint a legtöbben 16-17 éves koruk előtt nem szívesen engednék gyermeküket randevúzni. A legszigorúbbak (kb.8%) csak 18 éves kor után, vagy még később fogadná el gyermeke szerelmi kapcsolatát, és mindössze a szülők 3%-a engedi meg gyermekének, hogy már általános iskolás korában járjon valakivel. Elmélet és gyakorlat azonban, mint sok más esetben, itt sem esik teljesen egybe. Jó előre kigondolt nevelési elveink, és gyermekeink konkrét élethelyzetei könnyen összeütközésbe kerülhetnek. A mai tizenévesek jelentős hányada nemhogy az első randevún, de az első szexuális kapcsolatán is rég túl van már 16-17 éves korára. A szülők egy része kénytelen-kelletlen tudomásul veszi, hogy elveit, tanácsait és élettapasztalatait gyermeke csak hellyel-közzel veszi figyelembe, mások szigorúan tiltanak, vagy kínosan kerülik a témát, és csak később döbbenek rá: szinte semmit sem tudnak gyermekük szerelmi életéről.

De mi számít egyáltalán randevúnak? Hol kezdődik a fiúzás, csajozás, és mi az, ami még csak kiskamaszok ártatlan barátkozása, a szabadidő együtt töltése? A mozizás, hamburgerezés vagy, ha néhány kiskamasz együtt megy ki a strandra, abban a legtöbb felnőtt semmi kivetnivalót nem talál. Ha azonban egy fiú és egy lány kettesben teszi ugyanezt, szüleik aggodalmaskodni kezdhetnek: nem kezdik ezek a gyerekek egy kicsit korán? Annak persze örülünk, hogy csemeténk tetszik az ellenkező nemnek, és talán az sem baj, ha koránál nem egy kicsit éretlenebb, hanem épp fordítva. A kézen fogva sétáló, egymás ölébe ülő gyerekek láttán azonban elbizonytalanodhatunk: meddig támogassuk kapcsolatuk bontakozását, mi az, amit csendben el kell tűrnünk, és hol kezdődik az, amit tiltani kell?

Ha Rómeó és Júlia klasszikus példája nem volna elég, jusson eszünkbe saját kamaszkorunk, mielőtt drasztikus lépésre szánnánk el magunk, és mondjuk egyszer s mindenkorra eltiltanánk egymástól a szerelmeseket. Emlékezzünk vissza, mi is milyen korán elkezdtünk érdeklődni a másik nem iránt, és mennyire furcsa, lehetetlen alakok (perszónák) tudtak megtetszeni néha. Aztán mégis egész rendes emberek lettünk.
Lehetőleg tehát ne tiltsunk meg olyasmit, amit úgysem tudunk betartatni, vagy amit mi magunk sem tartottunk be annak idején! Úgysem lehetünk ott az iskolai folyosó minden homályos szegletében, vagy az osztálykirándulások lámpaoltás utáni mozgalmas életében. Értetlen szigorúságunkkal ne kényszerítsük gyermekünket arra, hogy hazudjon, vagy hogy jobb híján, mivel sehová sem engedjük el a barátjával, az iskolai vécében érjék az első "romantikus" élmények.