Interjú Vekerdy Tamással

"A szülő azzal nem segít, ha a tanító néni kérésére egész este az "m" betűt gyakoroltatja a gyerekkel. Ez egy borzalmas esti tortúra lesz a mama harmadik műszakjában, mert az egyik kezével főz, a másik kezével a szennyest rakja a gépbe, közben pedig: 'Ferikém még két ilyen 'm' betű és az egész lapot ki fogom tépni."

A tanévkezdés kapcsán beszélgettünk el Vekerdy Tamással, az ismert gyermekpszichológussal, aki megosztotta velünk a sokszor rendhagyó, ám mindenképpen megfontolandó gondolatait a magyar közoktatásról, kreativitásról, szülőkről, tanárokról és legfőképp a gyerekekről.


Mik az iskolakezdéssel kapcsolatos általános félelmek?

Például az, hogy azt hiszik a szülők, hogy attól, hogy a gyerek elsős lesz, már rögtön iskolás, hisz az óvodába mint óvodás kisgyerek megy, akinek még mindig a legfejlesztőbb tevékenysége a szabad játék. Rendkívül lényeges elem az életében a mesehallgatás és kb. 4-5 órát kellene a szabad levegőn tölteni intenzív mozgással: rohangálva, kiabálva. A jelenlegi iskola 45 percekre leülteti a gyereket, és megtiltja neki, hogy kibámuljon a hóesésbe, amikor is az önkénytelen figyelme működik, amely a legkreatívabb, legfontosabb eleme a figyelemnek. Így tanul meg egy anyanyelvet 0-3 éves kora között, ehhez képest az iskolai "szándékos figyelem" nagyon gyenge és kevéssé kreatív.
Ráadásul egy különös mánia is elharapódzott a nagyobb iskolákban az utóbbi évtizedekben. Ez a "karácsonyra ír-olvas -mánia". Miért tanulna meg a gyerek karácsonyra olvasni, amikor az első két évet egységnek kell tekinteni, és van gyerek, aki úgy jön, hogy ír-olvas, van gyerek, aki a második év végére fog írni-olvasni, és az egyik nem tehetségtelenebb, mint a másik? A siettetés megrontja ezeknek a kulturális alapkészségeknek a beidegződését. Hiszen óriási az egyéni és a nemi különbség - a lányok fejlettebbek ilyenkor -, valamint az életkori különbség, mert az első osztályban többféle gyerek ül, hiszen az egyik tavaly június 1-jén volt 6 éves, a másik idén május 31-én, ez pedig jól mérhető különbség ebben az életkorban. Ki az az őrült, akinek az jut eszébe, hogy ezek egyszerre fognak megtanulni írni és olvasni. Nem beszélve arról, hogy a kulturális alapkészség csakis elnyújtottan gyakorolható be.

A régi tanító nénik ezeket mintha tudták volna, s az utóbbi évtizedekben mindez mintha feledésbe merült volna. A dolog lényege az, hogy a kis elsőssel nem úgy bánnak, ahogy egy elsőssel bánni kellene. A Waldorf iskola például erre is próbál odafigyelni. Ahol van reggeli beszélgetés, ahol nem sietnek, ahol leülnek a körbe rakott párnákra, megbeszélik, hogy mi volt otthon, mit álmodtál, mi volt a reggeli. Így teljesen más, szinte kicserélt gyerekekkel kezdjük a napot 20-25 perc múlva. Egy kis elsősnek 2-3 órát lenne ideális az iskolában tölteni és utána maximum 15-20 percet szabadna házi feladatra fordítania. Ehelyett 4-5 órát tölt az iskolában, és utána órákig feladatokat old meg, rosszabb esetben a napköziben. De van ambiciózus tanár néni, aki 120 példát ad fel hétvégére, hogy a gyerek gyakoroljon. Ez teljes félreértés. Nincs értelmetlenebb dolog, mint a házi feladat, és nincs fontosabb dolog, mint az iskolai gyakorlás.