A rogersi pedagógus személyiségjegyei

Carl Rogers a személyiségfejlesztő folyamatban három olyan facilitáló tulajdonságot jelöl meg, amelyek nélkülözhetetlenek a rogersi pedagógus hivatásának gyakorlásához: az empátiát, a feltétel nélküli pozitív elfogadást és a nevelő-segítő személyiség kongruenciáját.

A pedagógusi gyakorlat rogersi személyközpontú megközelítése a kliens-centrikus terápiából nőtt ki, a nélkülözhetetlen tulajdonságok kritériumait először a terapeuta vonatkozásában fogalmazta meg.

Carl Rogers a személyiségfejlesztő folyamatban három olyan facilitáló tulajdonságot jelöl meg, amelyek nélkülözhetetlenek a rogersi pedagógus hivatásának gyakorlásához: az empátiát, a feltétel nélküli pozitív elfogadást és a nevelő-segítő személyiség kongruenciáját.

Az empátia segítségével lehetséges a helyzetet belülről, a problematikus ember oldaláról átélni, szemlélni, anélkül, hogy a terapeuta ezáltal elveszítené saját perspektíváját és stabilitását. Rogers ezt különösen hatékony módszernek tekinti, ugyanis míg sokan fontos eszközként alkalmazzák munkájukban, addig Rogers egyenesen “önmagában gyógyító erőként” tartja számon.

Ezt az empatikus megértést a személyközpontú pszichológusok különféleképpen alkalmazzák. Egyesek szerint jelezhetünk verbálisan, amellyel a beszélgetést úgymond direkt módon mélyíthetjük; másrészt azonban a mozdulatokra, testhelyzetekre, nonverbális attitűdökre reagálhatunk nonverbális válasszal. Néhányan hangsúlyozzák, hogy a beszélgetés során olyasmit kell megragadni, amit a kliens tudatosan érez és közölni kíván; a kevésbé konzervatívak a kliens tudatának éppen a szélén lévő dolgok finom érzékelésére teszik a hangsúlyt.

Nélkülözhetetlen a melegséget, biztonságot sugárzó légkör, a feltétel nélküli pozitív elfogadás. Ennek közvetítésekor a pedagógus elfogadja a személyiséget úgy, ahogy jelen van és létezik. Tehát nem marad semleges a viszony, hanem egyértelműen a személyiség mellé áll és folyamatos pozitív megerősítésben részesíti.

Rogers a feltétel nélküli elfogadásra irányuló szükségletet minden törekvésnél erősebbnek ítéli meg. Álláspontja szerint csakis ennek kielégítése esetén szabadulhat meg a személyiség kiteljesedését, önmegvalósulását nagyban korlátozó védekező mechanizmusaitól, s nyílhat meg az út a lélek mélyebb rétegei felé.
A pedagógus vagy terapeuta rendkívül fontos tulajdonsága őszintesége, hitelessége, mely a mély önismeret eredményeként a személyiség kongruenciáját (egymásnak megfelelés) adja. Minél jobban el tudja fogadni a pedagógus mindazt, ami lelkében, pszichés folyamataiban végbe megy és félelem, illetve önelutasítás nélkül képes elfogadni és azonosulni érzelmei teljes komplexitásával, személyisége annál kongruensebb, hitelesebb lesz.

E három nélkülözhetetlen facilitáló tulajdonság a pedagógiai nevelésében csak akkor tud hatékony lenni, ha eljut a gyermek belső világába, s ott visszhangra talál.
Ha ez megtörténik, és képes választ adni rájuk, akkor létrehozhatja élményeiben és viselkedésében a jótékony változást.


Forrás:
www.lutheran.hu
rogers-kozepiskola.hu