Lépésről lépésre

A program létrejöttének célja a kulturális sokféleség értékelésének, az egyenlő esélyek megteremtésének, az aktív, önálló döntésekre, az egyéni és közösségi felelősségvállalásra képes, személyes autonómia kialakításának segítése. A mai kor embere számára nem újdonság, hogy a rohamosan változó, világ megújult oktatást, és megváltozott kompetenciák, képességek kialakítását, kibontakoztatását igényli.

Az iskolákra, mint az egyik legfőbb alapra - melyen a gyermekek távoli felnőtt élete nyugszik - új és igen felelősségteljes szerep hárul. Azon túl ugyanis - hogy diákjait segíti az alapvető ismeretek elsajátításában -, a fő feladata egyre inkább a magas szintű gondolkodási, kommunikációs, problémamegoldó, társas viselkedéses képességek kialakítása lesz.

A ma iskolája, a modern XXI. század társadalmi, gazdasági életében betöltendő szerepekre kell, hogy felkészítse diákjait, s ez a feladat már messze nem azonos az iskola megszokott, alaposan bevésődött, hagyományos szerepével.

A fejlett társadalmakban az információ-bázisú, minden elemében összefüggő gazdaság és tudomány korszakában, a kooperációé, az interakcióé, a csapatmunkáé lett a főszerep. A rendkívül specializált területek elkülönült volta megteremtette a nagyfokú egymásrautaltságot a társadalomban. A mai óvodás nemzedék legalább fele előreláthatóan olyan állásokban fog elhelyezkedni a jövőben, melyek még nem is léteznek. 



A heterogén csoportok kiváló modelljei a társadalomnak, annak demográfiai, gazdasági, humán, etnikai és egyéb vetületeinek, melyekben eligazodni, (jól) működni, fejlődni kell tudnunk. A szocializációs hiányosságok (család, családszerkezet, kommunikációs minták, egzisztenciális problémák, pszichés problémák, devianciák), a kulturális másság és az arra adott sztereotip reakciók (megbélyegzés, rasszizmus, intolerancia), illetve mindezek súlyos következményei csak erősítik a változtatás feltétlen szükségességét.

Az oktatást képező hat kulcsfogalom:

1. Tudatos csoportszervezés, mely változatos szempontok mellett érvényesül az alsó tagozat négy éve alatt. A válogatás alapját a minél nagyobb heterogenitás képezi. Nemek, etnikum, képességek, stb. szerint. Természetesen dönthetnek a gyerekek saját szociometriai választásaik alapján is egy-egy csoportösszetétel mellett. A cél, hogy minél szélesebb tapasztalati skálán gyakorolhassák egyre jobban formálódó kooperációs képességeiket. Az aktuális csoportösszetétel mindig hosszabb és előre meghatározott időre szól, amely általában három hónap.
2. Kooperatív tanulásszervezés:
Az asztalok, eszközök csoportmunkához megfelelő elrendezése.
3. Együttműködési szándék kialakítása:
 közösségépítés (érzelmek, figyelem, beszélgetés, humor, stb.)
 kooperatív feladatok
 jutalmazási és értékelési rendszer kiépítése, amely a csoport vagy osztály teljesítményén alapul.
4. Együttműködési készség kialakítása:
Ehhez tevékenységek sora áll rendelkezésre.
5. Alapelvek:
 építő egymásrautaltság
 egyéni felelősség
 egyenlő részvétel
 párhuzamos interakciók

6. A tanítási módszerek ismerete, megfelelő alkalmazása:
Mivel a módszerek, eljárások meghatározott funkciókban bizonyul jól használhatónak, s másokban esetleg kevésbé működőképesnek, ezért annak a tanítónak, aki hatékonyan kíván tanítani, érdemes minden egyes módszert ismernie.

A módszertől várható eredményekről:

Széleskörű kutatások bizonyítják, hogy rendkívül kedvező hatásokat ér el a módszer a következőkben:

 Tanulmányi fejlődés:
a tanulók állandó differenciálása lehetővé teszi, hogy képességeiket felhasználhassák, megmutathassák, fejleszthessék.
A diákok egymást tanítják, mely tanulásnak nagyobb az intenzitása és a hatékonysága, mint amit a frontális oktatás nyújt.
A tanító támogató megerősítő, konzultáns jellegű szerepe a tanítási folyamatban partnerré teszi a gyermeket, csökkenti a szorongást, lehetőség nyílik a kibontakozásra, a kreatív, aktív részvételre. 

 Szociális, érzelmi fejlődés:
A gyermekek nincsenek versenyhelyzetbe kényszerítve. Egymásért, a csapatukért dolgoznak, felelősséget vállalnak, kooperálnak, kommunikálnak, megoldásokat keresnek, figyelembe veszik egymást, számítanak egymás képességeire, erősségeire. 

Az etnikai, kulturális különbségek negatív, pejoratív vonzatai kikopnak, a gyermekek partnerré válnak egymás számára.

Felhasznált szakirodalom:

 Dr. Spencer Kagan: Kooperatív tanulás
Önkonet Kft., Budapest, 2001.

 Hortobágyi Katalin: Projekt könyv – Alternatív Pedagógiai Füzetek
Iskolafejlesztési Alapítvány, Budapest, 2002.