A Meixner-módszerről

Egyre nő a tanulási zavarral küzdő gyermekek száma, ami ráirányította a szakma és a társadalom figyelmét is e problémára. A pszichológiai, pedagógiai, gyógypedagógiai kutatások gyakorlati tapasztalataik nyomán egyre inkább körvonalazhatók a tanulási- és magatartási zavarok típusai és altípusai. Ennek egyik lehetséges pedagógiai megoldását dolgozta ki Meixner Ildikó.


Hazánkban először Ranschburg Pál munkássága. (Ranschburg 1916.) hívta fel a figylemet a diszlexia problémakörére. A tanulási zavarral küzdő gyerekeket a tájékozatlanság okán, akkor még általában butának, figyelmetlennek, lustának, tekintették s kezelték. A részképesség zavarral (diszlexia, diszgráfia) küzdő gyermekeknek, ahhoz hogy megtanulhasson olvasni, speciális olvasástanítási eljárásra van szüksége. A cél eléréséhez ma már az úgynevezett diszlexia prevenciót és az erre épülő olvasástanítási módszert alkalmazzuk. Ehelyütt tehát a Meixner - módszert mutatjuk be.

Alapvető cél, hogy lehetőség szerint minden gyermek végezze el az általános iskolát, s tanuljon meg írni, olvasni. El kell kerülni, hogy a probléma természetéhez nem illeszkedő, s így nem megfelelő pszichológiai tesztek eredményeképpen akár egy átlagos értelmi képességű gyermek is kisegítő iskolába kerüljön. Mindezen célok tették kiemelt fontosságúvá a dyslexia- és megoldásának kutatását. Ez a szülők és pedagógusok részéről is egyre fontosabb törekvés lett.

Mindezen igények következtében szükségessé vált, hogy a diszlexiás gyermekek számára kialakított olvasástanítási módszer elméleti alapjainak, gyakorlatának rendszerré alakítása. Továbbá olyan pedagógiai felmérésekre lett szükség, melyek alapján meghatározható az adott gyermek olvasási szintje, mely egyúttal a reedukációs folyamat kiindulópontjaként is szolgál.

Fontos volt olyan vizsgálati módszerek kialakítása, amely alapján már óvodás korban felismerhetővé válik a dyslexia veszélyeztetettség.

A Meixner - módszer néhány fontos elméleti eredményei, illetve gyakorlati alkalmazása:

- A dyslexiás gyerekek verbális kompetenciája lényegesen gyengébb, mint az azonos korú és intellektusú nem dyslexiásoké. E jelenség minél korábbi felismerésének (Meixner-féle szókincspróba) óvodáskorban prediktív jelentõsége van. Ez a szókincsvizsgálati módszer tehát szûrõeljárásként funkcionálhat a beiskolázási idõszakban.