Rosszindulatú betegségek I

Rendkívül elcsépeltek a rák ellenes felhívások, cikkek, pedig a témáról nem lehet eleget írni-beszélni. Olyan tényről van szó, amely a fejlett világ vezető halálozási okainak egyike, nagyon fontos tehát az alapos tájékoztatás-tájékozódás.

Public enemy number one...
Public enemy number one...
Daganatos betegségekről beszélünk általában, azonban a gyakorlatban a tumorok egy kis részéről van szó csak, hiszen a daganatos megbetegedések csak 20%-a felelős a daganatos halálozás mintegy 80%-ért.
Daganatos megbetegedés alatt a patológia olyan szövetburjánzást ért, amely nem az adott szerv, szövet strukturális sémái szerint növekszik. Patológiailag két fajtáját különítjük el: a jó-(beningnus) és a rosszindulatú (malignus) daganatokat.

A jó- vagy rosszindulat a tumorok esetében a szöveti növekedés-szaporodás módját jelenti: a jóindulatúak, a rosszindulatúakkal szemben, az adott szerv, szövet határain belül, azzal azonos szöveti szerkezettel, kontrolláltan és lassan növekednek. Panaszokat nem a burjánzás révén, hanem a nem megfelelő helyen és időben kialakult jelenlétük révén okoznak: azaz más szerveket nyomhatnak, méretüknél fogva akadályozhatnak. Kezelésük sebészi vagy egyéb úton történő megszűntetés (hormonális, radiológiai). A gyógyhajlamuk általában jó, azaz eltávolítás után általában nem nőnek vissza és más szervekbe, szövetekbe nem adnak áttétet.

Leggyakoribbnak a méh izmos testében kialakuló myomákat, az emésztőrendszerben kialakult polipokat (bár ezek gyakran rosszindulatúan elfajulhatnak), illetve a bőrön kialakuló benignomákat tartjuk. Egyetlen olyan jóindulatú daganat féleség van, amely kialakulásától kezdve rosszindulatú hatással bír: ez pedig az lágy agyburok tumora, a meningeoma. Tekintettel arra, hogy a koponya egy zárt üreg, minden nem oda való, térfoglaló idegen szövet az agyat károsítja, annak összenyomása illetve vérellátásának károsítása révén (elsőkézbeli tapasztalatokat olvashatunk Karinthy: Utazás a koponyám körül c. könyvében).

A rosszindulatú daganatok a fentiekkel szemben gyorsan, kontrollálatlanul, a szerv és szövethatárokat nem tisztelve növekszenek, más szervekbe, szövetekbe akár közvetlen fizikai érintkezés, akár a nyirok és véráram révén áttéteket adnak. Károsító hatásuk nem feltétlenül a méretüktől függ, inkább rosszindulatúságuk fokától. Egy tumor rosszindulatának mértékét egy ún. TNM score segítségével határozzuk meg, amely pontos felvilágosítást ad tulajdonságairól. Leggyakrabban a tápcsatornában, a tüdőben, az emlőben és a prosztatában, a méhnyakban és a nyirokrendszerben alakulnak ki. Gyakran fordulnak elő a herékben, a petefészekben, bőrben és csontokban. A gyógyhajlamuk nem kedvező, korai detektálással és radikális megoldásokkal a tumorok egy része kezelhető. A kezelés eredményét az ún. ötéves illetve tízéves túlélés mutatja meg (nem túl optimista kifejezések). A kezelések a sebészi vagy radiológiai, illetve kemoterápiás tumormegszűntetést preferálják, a szükséges utókezeléssel.

A rosszindulatú tumorok kezelésénél a probléma az, hogy a betegség nem egy külső ágens, hanem maga a szervezet. A kezelések lényege az, hogy meg kell különböztetni a beteg sejteket az egészségesektől, olyan tulajdonságokat kell találni, amelyek markánsan különböznek az éptől.

Az első ilyen különbség, amelyet a gyógyszeres kezelés kihasznált, az a növekedési potenciál. A rosszindulatú sejtek ugyanis nagyságrendekkel gyorsan növekednek, szaporodnak, ezért tápanyagigényük fokozottabb. Ebből a megfontolásból adunk be mindenféle mérgeket (citosztatikumok, citokinek) remélve, hogy a daganat hamarabb múlik el, minthogy végzetes bajt okozna a gazdájánál.

A második megoldás annak figyelembe vétele volt, hogy az immunrendszer igazán idegennek ismeri, ismerheti fel a daganatokat, és így a kezelés igyekszik az immunrendszert a szolgálatába fogni (interleukin kezelések, illetve tumorvakcinák).

A közelmúlt vívmánya a daganatos szövetek megfertőzése olyan vírusokkal amelyek az ép szövetet nem, csak a daganatot pusztítják. Ígéretes kísérletek vannak bizonyos tumorok és bizonyos kórokozók tekintetében hát...