Olimpia - Az emlékezetes melbourne-i játékok

1956-ban Európa és Amerika után egy újabb földrész adott otthont az olimpiai játékoknak: Ausztrália. Minden időket meghaladóan sok versenyző és néző érkezett a napfényes Melbourne-be. Talán egy kicsit az időjárás is vonzotta a látogatókat, hiszen akkoriban kezdett itthon egyre hidegebbre fordulni az idő, ami nem is csoda, hiszen november vége, december eleje volt.

Az 1956-os olimpia volt az első, amit a déli féltekén rendeztek. Egészen izgalmas élmény lehetett az európaiak számára borongós, téli időben elindulni, és nyárias melegben megérkezni a sportesemények helyszínére. Ám rendhagyó módon nem minden verseny Melbourne-ben zajlott, hiszen a lóversenyeket Stockholmban rendezték.

És hogy miért kellett az érdeklődőknek ekkora utat megtenniük? Az ok egyszerű volt: az ausztrál vámszabályok értelmében túl hosszú ideig kellett volna karanténban tartani az olimpiára érkező lovakat. Tehát a lovas sportok kedvelőinek a napfényes délről a hideg északra, Stockholmba kellett utazniuk. A német versenyzőknek azonban megérte ezt a nagy távolságot megtenni, ugyanis ők nyerték az aranyérmet a lovas sportok Nemzeti Díján.

És nem is akármilyen teljesítménnyel! A csapat egyik tagja, Hans-Güntler Winkler súlyos betegen versenyzett. Az indulása előtti morfiuminjekció ellenére is fájdalomtól eltorzult arccal ugratta az akadályokat. Halla, a kancája a legutolsó akadályon is hibátlanul röpítette át, fülét hegyezve leste lovasa utasításait. "Nem is tudom, hogyan köszönjem ezt meg neki"- mondta Winkler, amikor lovaglása után leemelték a nyeregből.

Ám az ausztrál főváros vidám versenyeinek hangulatát súlyos politikai események felhőzték be. Magyarországon éppen ezidőtájt zajlott a forradalom, a szovjet csapatok ekkor vonultak be ismét országunk területére.

Pattanásig feszült volt a helyzet, amikor Magyarország és a Szovjetunió vízilabdacsapata egymás ellen játszott az uszodában. A magyar sportolók még azt sem tudták, hogy a versenyek után visszatérhetnek-e hazájukba, hiszen tilos volt akkoriban nyugatra utazni. Sokan közülük kint is ragadtak valamelyik nyugati államban.

Nehéz helyzete ellenére azonban kiválóan helytállt a magyar különítmény: 9 első helyezést és összesen 26 érmet nyertek. Az ökölvívó Papp Laci ekkor szerezte harmadik bajnoki címét.

Dawn Fraser
Dawn Fraser
A legeredményesebbnek azonban a házigazda ausztrálok bizonyultak. Dawn Fraser, az úszósztár 100 méter gyorson egy hajszál híján elérte a mágikus 1 perces időhatárt.

Az 1956-os olimpia végén az is nyilvánvalóvá vált, hogy a sport erősíti a nemzetek közötti barátságot. Egy kínai fiú, aki Formosából érkezett, azt javasolta, hogy a záróünnepségen ne csapatonként, hanem egymás között elvegyülve vonuljanak fel a sportolók. Így egy időre mindenki félretenné a nacionalista érzelmeit, a háborúskodást és a politikát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke eleinte nagyon bizalmatlanul fogadta a tervet. Végül azzal a feltétellel egyezett bele, ha legalább 400 sportoló képviselteti magát az ünnepségen.

Mindenki eljött! Végre megvalósulni látszott az olimpiai eszme, és a nézők és versenyzők egyaránt boldogan távoztak Melbourne-ből.


A képek forrásai:
http://www.geocities.com/m2006cg/1956.html
http://www.archimedia.hu/kep/lo/lovassport/ugratas.jpg
http://www.fodorrajmund.hu/elemek/vizilabda2/07rajmipassz.jpg
http://news.bbc.co.uk/media/images/38127000/jpg/_38127471_sfraser1956_298.jpg
http://www.geocities.com/johannkoss1/iocandaid.htm

Erről a témáról részletesebben Edwin Klein Olimpiák az ókortól napjainkig című könyvében olvashatsz (Tessloff és Babilon Kiadó, MI Micsoda sorozat).