Olimpia - Irány Mexikó!

1968-ban Japán után az európaiak számára újra egy egzotikus ország adott otthont az olimpiai játékoknak. A helyszín azonban ezúttal nem Ázsia, hanem Közép-Amerika, s azon belül is Mexikóváros. Nézzük, érdemes volt-e a versenyzőknek ilyen messzire ellátogatniuk!

Bob Beamon
Bob Beamon
Az 1968-as olimpia helyszínének kiválasztása rengeteg vitát váltott ki. Egyes orvosok ugyanis nem tartották megfelelő helynek Mexikóvárost. A latin-amerikai főváros ugyanis 2400 méteres magasságon fekszik, és ezért ott a levegő közel sem olyan sűrű, kb. feleannyi oxigént tartalmaz literenként, mint a tengerszinthez közelebb fekvő rétegekben. Ennek pedig az a következménye, hogy felgyorsul a pulzus, és ha ugyanazt az teljesítményt akarjuk elérni, akkor szaporábban kell vennünk a levegőt.

Ezért a célvonalnál oxigénes palackokkal várták a versenyzőket, hogy a levegőért kapkodókat talpra állítsák. Talán éppen a fokozott óvatosság következtében rengeteg siker született. A szép eredményekhez az is hozzájárult, hogy a ritka levegő miatt a megengedett - másodpercenként 2 méteres - hátszél valójában 4 méteresnek felelt meg.

Vera Cáslavská
Vera Cáslavská
Bob Beamon győzelme távolugrásban sporttörténeti eseménynek számított. Hihetetlen módon ugyanis 8,9 métert ugrott, pedig a mérőberendezés csak 8,5 méterig mutatta a távolságot. A stadionban feszült volt a csend, majd pedig óriási éljenzéssel ünnepelték a nagyszerű sikert. Bob Beamon 55 cm-rel javította meg a világcsúcsot, amelyre soha többé nem volt képes, de még hasonlóra sem.

Ám természetesen ez az olimpia sem maradt politikai viharoktól mentes. A kiemelkedő csehszlovák tornásznőnek, Vera Cáslavskának például nem volt felhőtlen a boldogsága, hiszen miközben az aranyérmét ünnepelték Mexikóban, az orosz tankok Prága utcáin vonultak és romboltak végig.

Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
A fényes sikerek, világcsúcsok azonban a politikai változások ellenére is egymást követték. Jim Hines 100 méteren 9,95 másodpercet futott, Lee Evans pedig 400 méteren lett olimpiai bajnok a 43,29 másodperces teljesítményével.

A magyar versenyzők közül Zsivótzky Gyula volt a legboldogabb, aki kalapácsvetésben szerzett aranyérmet két ezüst után. A labdarúgócsapatunk továbbra is megőrizte helyét a dobogó legmagasabb fokán.

Dick Fosbury
Dick Fosbury
Mexikóban nyert először Dick Fosbury férfi magasugrásban, aki egy egészen új technikát vezetett be (a róla elnevezett "Fosbury Flop"-ot), amely ma is a legeredményesebb ugrási módszernek számít az összes között.

A kettéosztott Németország két csapata viszont ezen az olimpián nem jeleskedett annyira, mint máskor: bizonyára az NSZK és az NDK versenyzőit is megviselte a kettészakadás. A következő versenynek azonban négy év múlva már az NSZK adott otthont, ahol mind a két német válogatott jelentős sikereket aratott. Ez azonban már a jövő hét témája lesz. Akkor is tarts velünk!



A képek forrásai:
http://user.tninet.se/~hhn738e/Sport/Idrott/Longjump/saltoscan/olympics/SaltoScan-og_16_Mexico_City_1968.jpg
http://www.texassports.com/images/txrimages/2001_02/beamon_250.jpg
http://www.czechsite.com/images/czechs/caslavska.gif
http://www.mob.hu/kepeslap/images/zsivotzky_k.gif
http://www.iwn.fi/~jmahonen/kuvat/fosbury.jpg

Erről a témáról részletesebben Edwin Klein Olimpiák az ókortól napjainkig című könyvében olvashatsz (Tessloff és Babilon Kiadó, MI Micsoda sorozat).