Muzsikatár - egy "ifjú" hangszer: a szaxofon
Bizony, bizony, e heti hangszerünk egy olyan példány, amelynek eredete a többi fafúvós társáétól eltérően nem ókori gyökerekre vezethető vissza, kialakulásáig "csupán" kb. 150 évet kell visszautaznunk a múltban. Lássuk tehát, kinek köszönhetjük, és milyen jellemzőit ismerjük ennek a jazz-zenekarokból kihagyhatatlan hangszernek, a szaxofonnak!
A szaxofont napjainkban kisajátította a jazz, ám ez a sokoldalú hangszer valaha a szimfonikus zenekarok teljes jogú tagja volt. Nyugat-Európában és Amerikában a klasszikus szaxofonozás az 1800-as évektől folyamatosan fejlődik, ma is zeneszerzők százai komponálnak klasszikus szaxofon-kvartett műveket. Pedig ki gondolná, hogy ennek a hangszernek az eredete csak egy kicsit több mint 150 évvel ezelőttre nyúlik vissza? Bár ez hosszú időnek tűnik, a szaxofon az egyik legújabb a hangszerek birodalmában. Feltalálója, Antoine-Joseph (Adolph) Sax hivatásos hangszerkészítő mester és tehetséges zenész volt.
Adolph Sax
Mivel Sax zenészként is tevékenykedett, feltűnt neki a vonós és fúvós hangszerek közti, valamint a rézfúvósok és fafúvósok közötti hangszín-kiegyenlítetlenség. A vonósokat elnyomták a fúvósok, a fafúvósokat pedig a rézfúvósok. Sax olyan hangszert akart létrehozni, amely kiegyenlíti a három csoportot. A megoldása egy réztestű, kürtformájú hangszer volt, olyan fúvókával, amelyet a fafúvósok használnak. Amikor ezt a két elemet összekombinálta, megszületett a szaxofon.
Az első szaxofont (egy basszushangszert) először 1841-ben mutatták be a híres zeneszerzőnek, Hector Berlioznak. Elbűvölte őt a hangszer különleges hangja és dinamikai sokszínűsége. 1842-ben Sax Párizsba költözött, hogy bemutassa új hangszerét a világ többi részének is. Hamarosan pedig megszületett a szaxofoncsalád többi tagja is.
Ez a hangszer végül 1845-ben lett a zenekarok teljes jogú tagja. Ebben az évben volt a híres "zenekarok csatája". A francia katonazenekar ekkoriban még mindig a "hagyományos" hangszerfelállással játszott. Sax úgy látta, ez jó alkalom arra, hogy bemutassa a világnak: a szaxofon mennyire meg tudja javítani minden zenekar hangzását. Javasolta, hogy versenyezzen a hagyományos hangszerelésű katonazenekar egy szaxofonnal kiegészített zenekarral. Sax 28 tagú zenekara a francia 35 tagú zenekarhoz képest is elbűvölte a közönséget. Azon a napon a szaxofon hivatalosan is a francia katonazenekar tagja lett, és hamarosan más zenekarok is felvették soraikba. 1846. március 20-án szabadalmaztatták, azóta gyönyörű, változatos és buja hangja miatt minden zenekar alkalmazza.
És hogy minek köszönheti népszerűségét? Mindenekelőtt annak, hogy viszonylag könnyen meg lehet tanulni rajta játszani. Egyesíti magában a fuvola oktávoló rendszerét a klarinét fújástechnikájával. A fogáshelyek - éppúgy, mint fuvolán - mindkét oktávban ugyanott vannak, ami mérhetetlenül könnyebbé teszi a klarinétnál, a náddal való megszólaltatás viszont a klarinét könnyebbsége a fuvolával szemben. Másik oka a kedveltségének a gyönyörű, buja hangszíne, amely bizonyos mértékig a klarinétra emlékeztet, ám ennél egy kicsit ércesebb, és rendkívül gördülékeny lágysággal is megszólaltatható.
A szaxofon úgynevezett nyelvsípos hangszer. Annak ellenére, hogy fémből készül, fogástechnikája folytán inkább a fafúvósok családjához szokták sorolni. Ezen belül a klarinétcsaládhoz kapcsolja az a tény is, hogy a hangot egy befúvás által rezgésbe hozott nádlapocska, illetve a nádlap által rezgésbe hozott levegőoszlop adja. Ez a levegőoszlop maga a hangszer testében elhelyezkedő levegő, amely a hosszúságának megfelelő hangot ad: ha több billentyű lenyomásával meghosszabbítjuk: mélyebb, ha a billentyűk elengedésével megrövidítjük: magasabb hang keletkezik.
Az 1840-es évektől sok zeneszerző kezdett el komponálni szaxofonra, de csak 75 év elteltével jött az az ötlet, hogy tánczenékhez is használják. Ehhez azonban a szaxofont át kellett egy kicsit alakítani. Eredetileg sima, lágy és kiegyensúlyozott hangja volt. Ezen változtatni kellett, hogy beleilleszkedjen a harsogó trombiták, hangos dobok, csoszogó lábak és hangos beszéd közé, amik a 20. század eleji tánczenekarok környezetét jellemezték. A szaxofon fúvókáját lekicsinyítették, és párhuzamosabbá tették. Ezáltal adta a szaxofon azt a hangosabb és ércesebb hangot, amelyre a jazz- és tánczenékhez szükség volt. Az átalakulás óta a szaxofon főként jazzhangszerként ismert.
Híres szaxofonosok szerte a világban: Borbély Mihály, Herb Geller, Bob Berg, David Liebman, Dennis Micheltree, John Coltrane, Kenny Kirkwood, Mel Martin, Mitchael Brecker. A Budapest Saxophone Quartet Magyarországon az első művelője a klasszikus szaxofon-kvartett műfajnak. Az együttes célként tűzte ki a színvonalas klasszikus szaxofonozás megismertetését, népszerűsítését és elterjesztését hazánkban.
Napjainkban mindenfelé sok ember élvezi a fantasztikus szaxofonzenét. A kvintettek vagy a harsogó szólók az egész világon hallhatóak. A szaxofon majdnem minden zenei stílusba bevonult, az éjszakai kluboktól kezdve a futballpályákon át, mindenütt megtalálható. Lehet, hogy egyszer majd általad is hallható lesz valahol?
Forrás:
http://www.bsq.hu/
http://www.bgrg.sulinet.hu/
A képek forrásai:
http://www.bgrg.sulinet.hu/~.d1ccsore.d1c.bgrg/szaxofon.htm
http://www.swsd42.sk.ca/saxophone.gif
http://www.bigband-bza.net/bilder/Saxophone.gif
