Muzsikatár - a cselló, avagy gordonka

Most egy darabig a vonós hangszerekkel fogunk foglalkozni, legalábbis addig, amíg ki nem fogyunk belőlük. Ezen a héten, a hegedű után a cselló, vagyis a gordonka kerül sorra, amely a népszerűségi listán is a hegedű után következik. Egy nagy hangterjedelmű basszushangszerről van szó. Lássuk tehát a történetét!

A csellót magyarul kisbőgőnek is nevezik. A hegedű után ez a legdallamosabb basszus vonós hangszer, és ennek a hangja áll legközelebb az emberi hanghoz. A nagybőgő és a mélyhegedű (brácsa) között a középső helyet foglalja el alakjára, méretére és hangterjedelmére nézve.

A régi "viola di gamba" (térdhegedű) hangszerből fejlődött ki, amely azonban kisebb volt, mint a mai gordonka. A XVI. és XVII. század elején készítettek az első "viola di gambá"-kat, majd csellókat, de a mai formáját és beosztását Tardieu francia abbénak tulajdonítják, aki az egyik legnagyobb mestere, virtuóza is volt ennek az új hangszernek. A cselló csak a XIX. század vége felé szorította ki a közkedvelt "viola di gambá"-t. Németországban az 1800-as évek második felében kezdett általánosan elterjedni.

A gordonkának kezdetben öt húrja volt, és kvintre volt hangolva (ma négyhúrú, akárcsak a hegedű). Hangterjedelme szinte ugyanaz, mint a brácsáé, csak egy nyolcaddal lejjebb. Ezt a hangszert a játékos a földre támasztva, ülve szólaltatja meg. Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari alap (a basszus szólam) funkcióját, éneklő, magas hangjai pedig képessé teszik vezető dallamok játszására. Mivel a csellistának bal kezével nem kell tartania a hangszerét, szabadon mozoghat a hangszer fogólapján. Bár nagy távolságokat kell bejárnia a bal kéznek, ez a cselló sajátos játéktechnikájával nem okoz nagyobb problémát.

Egy zenekarban általában 6-8 cselló szerepel. A gordonka azonban nemcsak a zenekarban és a kamarazenei művekben játszik nagy szerepet, hanem mint szólóhangszer is: a hegedű után ez a legtökéletesebb és legdallamosabb vonós.

Zeneirodalma is nagyon gazdag: a zongora, az orgona és a hegedű után erre a hangszerre írták a legtöbb művet. A régebbi időkben is sok nagy mestere volt: Boccherini, Cervetto, Duport, Levasseur. Később pedig: Romberg, Merk, Batta, Menter, Servais, Piatti, Davidoww, Grützmacher, Gottermann, Popper, de Swert, Hilpert stb.

A magyar zenei életnek is fontos részét képezi a cselló. Sok cigányzenész valódi specialistája a gordonkának, amely nélkül egy cigányzenekart nem lehet elképzelni. Az egyik legkitűnőbb cigánygordonkás Fátyol Károly volt, akinek virtuóz játékát azóta is nehéz követni.

Egy sokoldalú hangszerről van tehát szó. Ha kedvet kapsz hozzá, csak egy zeneiskolát kell felkeresned.


A képek forrásai:
http://www.vanviolins.com/cello%20front.jpg
http://www.ethanwiner.com/cello.jpg
http://www.asahi-net.or.jp/~sa3c-od/cello.jpg
http://www.smiling-faces.com/smilies/celloplaying.gif