Benyovszky Móric

Több kontinenst is bevándorolt a XVIII. században, pedig nem volt világutazó. Sorsa sokfelé vetette, így ő volt az első magyar, aki az Északi-sark közelébe jutott. Kalandos élete fordulatokban rendkívül gazdag volt, még követni is igen nehéz.

Benyovszky Móric (1741-1786)
Benyovszky Móric (1741-1786)

Négy földrészt járt be Benyovszky Móric (1741-1786), aki nem önszántából vagy kalandvágyból, hanem a történelem szeszélye folytán vált "világutazóvá".

Benyovszky Sámuel császári tábornok és anyai ágon egy Révay-lány fiaként Verbón (Nyitra megye) látta meg a napvilágot 1741. szeptember 20-án. Neveltetését Bécsben kapta, s az atyai hagyománynak megfelelően katona lett belőle. Lovassági parancsnokként és főstrázsamesterként vett részt a hétéves háborúban (1756-1763), ám a királynő, Mária Terézia figyelmét nem katonai hőstettel sikerült magára vonnia, hanem egy családi örökösödési perrel. Apja halála után kész volt fegyverrel is apai örökségét megszerezni, ám Mária Terézia minden vizsgálat nélkül jobbnak látta száműzni a "rendbontót".

Ekkor Lengyelországba menekült, ahol atyai nagybátyja, a litvániai helytartó vette oltalma alá, sőt örökbe is fogadta. Időközben Hollandiában és Angliában tett utazásokat, majd visszatért Lengyelországba, s helyi földbirtokosként kötelességének érezte, hogy a függetlenség híveként részt vegyen a lengyel-orosz háborúban. 1769-ben egy hősies csata közben súlyosan megsebesült és orosz fogságba esett. Egy ideig a szentpétervári erődben raboskodott, majd az ún. halálösvényen keresztül egészen Kamcsatkáig menetelt, Bolsereck börtönerődben töltötte újabb száműzetését. Itt a művelt ifjú kivételes kapcsolatteremtő képességének, nemkülönben kiváló nyelvérzékének és sakkjátékának köszönhetően igen hamar nagy népszerűségre tett szert, még a helyi kormányzó is bizalmába fogadta. A történeti hagyomány szerint Móric a börtönparancsnok Atanázia nevű lányába is beleszeretett, s együtt szöktek meg később a szigetről. Börtönévei alatt készítette el Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását.

1771 tavaszán a fegyenctelepre politikai okokból száműzött cári tisztek érkeztek, akikkel Kamcsatka függetlenségéről és az emberi jogok érvényesítésének lehetőségéről vitatkozott. 1771 áprilisában a börtönparancsnok magához kérette Benyovszky Móricot, ám rabtársai attól való félelmükben, hogy lelepleződhet a felkelés terve, így amellett döntöttek, hogy még idejében kiszabadítják a rabot. A felkelők hamarosan meg is szállták az erődöt, elfoglalták a kikötőben lévő hajókat, majd lelkesítő kiáltványt tettek közzé, melyben a cárhoz hű katonákat az emberi jogok nevében átállásra késztették, programjukat kiáltványban rögzítették. Ez volt az első olyan dokumentumok egyike, melyben Oroszország politikai reformját, a politikai jogok szabad gyakorlását követelték a felkelők. Nem jártak sikerrel, a felkelést leverték, maga Benyovszky is csak nagy nehezen tudott (a Péter és Pál hajó fedélzetén) a tengeren megmenekülni. Utazásai során érintette az Északi sark vidékét - feltérképezte a Bering-tenger szigeteit. Megkerülte Kamcsatkát, majd a Bering-, a Mátyás-, és a Lőrinc-szigetek érintésével Amerika partjától délnek vette útját.