A zooplankton

Kevesen gondolnák, hogy micsoda nyüzsgő életnek ad otthont egy pocsolya vagy akár a kerti tavacska is. Egy egyszerű mikroszkóp segítségével is már megfigyelhetjük őket. Cikkünkben néhány nagyobb testű állatot és egy érdekes egysejtűt mutatunk be.

papucsállatka
papucsállatka
Az édesvízi egysejtűek között szinte biztosan találunk papucsállatkákat, ha eleinte nincsenek is, elég pár napig állni hagyni a természetes vizet és hamarosan tele lesz velük.

amőba
amőba
Ha szerencsénk van egy amőbát is elkaphatunk, ezeket sokkal könnyebb észrevenni sötétlátóteres vizsgálattal.

Gyakran és nem egyszer csoportokban fordulnak elő a harangállatkák.

kerekesféreg (Fábián Tamás László felvétele)
kerekesféreg (Fábián Tamás László felvétele)
A többsejtű édesvízi zooplankton három nagyobb csoportra osztható: a kerekesférgek (Rotatoria), az ágascsápú rákok (Cladocera), valamint az evezőlábú rákok (Copepoda) csoportjára. A kerekesférgek között szinte kizárólag édesvízi élőlényeket találunk. Kinézetük sokféle, sokszor elég mókás. Az édesvízi plankton legapróbb élőlényei ezek, sok egyed az 1 mm-es méretet sem éri el. Talán ezért lehet, hogy a mikroszkóp felfedezője Leeuwenhoek egysejtű állatoknak gondolta őket. A kerekesféreg nevet "corona" nevű kerékszervükről kapták, ami szájeszervük két oldalán helyezkedik el. Legfőbb feladata a mozgás illetve a tápláléknak a szájnyíláshoz terelése. Hazánk leggyakoribb faja a Rotatoria rotatoria.

Az evezőslábú rákok széles körben elterjedtek a Föld édesvizeiben és a tengerekben egyaránt. Apró, néhány mm-es állatok, gyakran torpedószerű testalakkal. Testük hátulsó végén erősen sertézett farokvillát (furca) visel. Látószervük páratlan homlokszem. Innen ered a kandicsrák elnevezés is. Az egyágú, jól fejlett 1. pár antenna mozgásszervként szolgál. Legtöbbjük a zooplankton tagja, de vannak közöttük aljzaton élők és élősködők is. Két típusukkal találkozhatunk leggyakrabban az úszó és a lebegő kandiccsal. Előbbi nőstény kettő, míg utóbbié egyetlen petecsomót hordoz az oldalán.

Az ágascsápú rákok testét két félből álló héj burkolja, így a fej szabadon marad. Két összetett szemük a fejtetőn eggyé olvadt és a fejtetőn található. A 2. pár csáp (antenna) kétágú evezőcsáppá alakult. Ezek csapkodása eredményezi a vízibolhák mozgását a vízben. Ez a mozgás sokszor mókás, és sokakat a szárazföldi bolhák mozgására emlékeztet. Az ágascsápú rákok többsége az édesvízi plankton tagja. A nőstények a megtermékenyített petéket a páncéljuk és testük közt elhelyezkedő költőtérben nevelik, majd egy költőtasakban a felszínre eresztik. Hazai fajok között jellegzetes a Daphnia magna és a Daphnia pulex. Előbbi nevéhez méltón szabad szemmel is jól látható, akár 4-6 mm-re is megnőhet. Utóbbi, kisebb méretű társát az akvaristák is használják haleleségnek. Mindhárom csoport jól megél az édesvízi tavak mindegyik élőhelyén, így részei a bioneusztonnak, a planktonnak és az aljzatlakó bentosznak is.