Ideológiák - liberalizmus

Ideológiák címmel sorozatot indítunk, melyben röviden bemutatjuk a soron következő politikai ideológiák főbb jellemzőit. Az áttekintő ismertetőhöz csatolunk egy vonatkozó forrást is, melyen "tesztelhetjük" az adott eszméket, megjelenési formájukat.

Liberalizmus / szabadelvűség

A liber [lat.] = szabad származású szóból ered, a liberális szó jelentése eredetileg szabadságot kedvelő, bőkezű volt. Először a haladó spanyol polgári párt, a Los Liberales megalakulásakor [1810] bukkant fel, majd az 1820-as években, a spanyol felkelés idején kezdett terjedni szélesebb körben. A Napóleon elleni spanyol felkelés során adták ki a cadizi új spanyol alkotmányt, ebben fogalmazták meg a liberalizmus alapelveit, majd az 1820-as spanyol forradalom ezeket az elveket a spanyolok körében népszerűsítette, ám ezek az elvek idővel elterjedtek a korabeli Európa egészében. A szabadelvű kifejezés tartalmilag a francia nyelvben alakult ki, de a magyar köznyelvben a németen keresztül [freisinnig] honosodott meg.

Montesquieu
Montesquieu

Ismérvek

A reneszánsz és a reformáció államelméleti és filozófiai előzményei mellett leginkább a XVIII. századi természetjog-koncepció, valamint a felvilágosodás járult hozzá a liberalizmus kialakulásához. A felvilágosodás észközpontúsága, a magánérdek és a közjó Locke, A. Smith és Montesquieu képviselte felfogása, a vallási tolerancia (Voltaire), a felvilágosodás haladáshite (Condorcet), az angol alkotmányos monarchia, a gironde alkotmányos elvei, az angol polgári gazdaságtan (pl. Ricardo, A. Smith) hatása mind kimutatható a liberalizmus eszmerendszerében. Abból indult ki, hogy a tradicionális autoritatív uralmi formákkal szemben felértékelődött az egyén szerepe, és az ember természetes, vagyis elidegeníthetetlen joga a szabadság, a politika pedig csak állami (köz)megegyezés dolga. Ez azt jelentette, hogy az állam nem akadályozhatja meg a természetes jogok érvényesülését, ezáltal az egyént a politikai rendszer nem korlátozhatja önkényesen. Így jutott el a liberális gondolat a szekularizált (deszakralizált) államkoncepcióig, a társadalmi szerződés, a hatalommegosztás és a népszuverenitás gondolatáig. Összességében ez azt jelenti, hogy az államra a polgárok már nem mint a természet vagy Isten által alkotott bálványra tekintenek, hanem olyan szolgáltató intézményre, melynek feladata az egyének közös(ségi) érdekeinek bizonyos szintű kiszolgálása.
Az alapvető értékeket és célokat az alábbiakban foglalták össze a liberalizmus képviselői: a korlátlan uralkodói hatalom elvetése, az egyéni szabadság, amit a polgári szabadságjogok (szólás-, sajtó-, sajtószabadság, valamint a gyülekezés szabadsága), a törvény előtti egyenlőség, a parlamentarizmus, a népképviselet, az alkotmányosság és képviseleti demokrácia, az állami beavatkozástól mentes gazdaság ("laissez faire, laissez passer", a munka, vagyis a kereskedelem, az ipar szabadsága, szabad verseny), illetve a közteherviselés biztosítanak. Ezen túlmenően célként fogalmazták meg az egyén minél nagyobb befolyását a közre, viszont ezzel párhuzamosan a köz részéről minél kisebb beavatkozást tűr el az egyén életébe. ("Olyan kevés államot, amennyit csak lehet; s csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges.") Nem ismer el semmiféle vallási, származási, nemzetiségi hovatartozásbeli megkülönböztetést.