Játszani jó!

A 2011. évi eTwinning verseny résztvevői együtt játszhattak egy egész napon át az eTwinning gyermeknapon. Ez a program mindenkit emlékeztetett arra, hogy "A játék...

Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű", ahogyan Kosztolányi Dezső leírta. Valóban csodaszép és csodajó volt az izgalomtól fénylő szemű gyerekekkel együtt várni a programot, ami a közös móka kezdetét is jelezte. Ezen a napon nem volt különbség gyerek és felnőtt között, egy varázsütésre minden kísérő pedagógusból, felnőttből játékos kedvű gyerek lett, egy a sok-sok többi közül. Valaki, aki együtt játszhat úgy a rábízott gyerekekkel, ahogyan mindig szeretné, csak nem mindig teheti. Most kaptunk egy ajándék napot, ami egészen a miénk volt. Ezen a napon kipróbáltuk az összes játékot ezen az óriási játszótéren, az Elevenparkban. Ugráltunk a trambulinon, háromkerekű biciklivel cikáztunk a játékok között. Sokat tanultunk a gyerekektől. Ők tudták, mit hogyan használjanak, hol lehet bemászni az ugrálóvárba, hogyan teljesítsék ügyesen a sorversenyre kiépített akadálypályát. Tudományukat büszkén mutatták be a kíváncsi felnőtteknek, és örültek, hogy most igazán együtt játszhatunk, befogadtak bennünket a világukba. A játékok közben a lurkók színes plakátokat terveztek, lerajzolták, mit jelent számukra az eTwinning program. Az elkészült alkotások fantáziadúsan fejezték ki az örömteli nap eseményeit, és azt a kötődést, ami a gyerekekben már kialakult európai barátaikkal, együtt végzett tevékenységeikkel, az eTwinning programmal. Az egész napon át tartó mókázás után hazatértek a kissé már elfáradt kicsik és nagyok, de bizonyosan mindenkiben ott motoszkált a kérdés: ugye lesz eTwinning gyermeknap jövőre is? Ugye megint ilyen jól játszhatunk majd együtt...? Mert a játék gyönyörű.