William Harvey és a vérkeringés
A XVII század forradalmi változások ideje volt az orvostudományban, ekkor vált teljesen tarthatatlanná az ókorból öröklött rendszer és alakult ki az a tudományosság, amin a mai gondolkodásunk is alapul. Talán egy felfedezés sem volt olyan jelentős ebből a szempontból, mint William Harvey-é, aki a vérkeringést fedezte fel.
Galénusz disznót boncol
Mit gondoltak 1600-ban?
"Tehát a feje fáj, gyakran szédül, levert, és úgy érzi, mintha a szíve ki akarna ugrani a helyéről? Minden bizonnyal a vérével van valami probléma. Hadd nézzem meg! A máj rendben van, de azt már a tünetekből is gondolhattuk, hogy nem a tápláló vérrel van itt a probléma, hanem a vitális vérrel. Látszik is, hogy a vénák teljesen rendben vannak, az artériák viszont dagadnak a túl sok vitális vértől. Úgy látom, a maga szíve túl sok vért termel, a szervezete nem tud ennyi vitális erőt felemészteni. Az egyetlen megoldás, ha egy artériát megvágunk és némi vitális vért kiengedünk. Ide feküdjön fel, és nyújtsa a karját..." 1600-ban ez a diagnózis teljesen megfelelt annak, amit a kor orvosai a vérről és az általa okozott problémákról gondoltak. Akkoriban, csakúgy mint 1500 évvel korábban is, a nagy görög orvos Galénusz tanai voltak a mérvadóak mindenki számára, aki orvoslással foglalkozott. Sőt, a könyvnyomtatás egész Galénusz-ipart eredményezett, sorra jelentek meg a tanait részletező, gazdagon illusztrált könyvek.
Galénusz szerint az ember erejét három rendszer határozta meg: az agyban székelő és az idegrendszeren át a test minden részébe lejutó érzékelő és racionális erő; a májban termelődő és a vénákon át a szervekbe jutó tápláló erő; végezetül a szívben termelődő és az artériákon át mindenhová eljutó vitális erő. Ez a felosztás tökéletesen megfelel a korában uralkodó platonista világképnek, mely az emberi szellemet három részre osztotta be (szemben az akkoriban szintén divatos sztoikus felfogással, amely szerint csak egy és oszthatatlan lélek létezik). Nézete szerint a szív szerepe kettős, egyrészt beszívja a vénákból a tápláló vért és elemészti, másrészt vitális vért termel. A vitális vér aztán az artériákon keresztül jut a testbe, mozgatását az artériák pumpáló mozgása végzi. Ezek az erek vakon végződnek, a vér nedvessége az, amit a szövetek felszívnak.
