Portál

Farsangi szokások és mondókák

A Farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda napjai közé esik, s nemcsak számtalan különös népszokás, de rengeteg érdekes rigmus is született a nép ajkán eme jeles alkalomból.

"Adja Isten, így szól, többször is, másszor is, Hogy így megvídúljon közttünk a komor is; Más egészségéért, a magunk hasznára, Eresszük ezt a bort a többek útjára: Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, pecsenyét: Éltesse vármegyénk újj vejét és menyét: Éljen a barátság közttünk s a szerelem; Aki engem szeret, igyék egyet velem!" A vendégek erre éljent kiáltanak, A muzsikák pedig öröm-tust rántanak; Tajtékzó poharát Carnevál kiissza, S az urak prositot kiáltanak vissza... / Csokonai : Dorottya/

A farsang ideje vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig tart. Ebben az időszakban több jeles nap is felbukkan.


Január 6. Vízkereszt - a karácsonyi tizenketted zárónapja
Január 22. Vince napja - termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince".
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - egyházi ünnep, az emberek azonban időjósló napnak is tartották.
Február 3. Balázs-nap: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.
Március 12. Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának:

A, a, a, ma vagyon Gergely napja, melyben szegény diákok járnak , mint a szegények E,e,e, hozzanak nekünk ide egy nagy teli csutorát vagy egy darab szalonnát! I, i, i, örülünk most ezen mi, hogy hiába nem járunk e becsületes házba. Ó, ó, ó, valamit adnak, mind jó, Azért erszényt nyissanak, egy-két garast adjanak! N, n, n, erre mondjunk mi ament.

A szokások és hiedelmek zömének szempontjából azonban többnyire farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd alkotja az igazi farsangot. A záró három napot " farsang farkának " is nevezik.. Ezek a felszabadult mókázás, vagy ahogyan mondják: a fordított világ napjai. Ezt mutatják a zártkörű kocsmai asszonymulatságok, a farsangi paródiák / pl. temetésparódiák / és az álesküvők.

A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. / " Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon." Kórógy / Ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök. A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. Ebben a 40 napban az egyház azért tartatta a böjtöt és tiltotta a vigadalmakat, még a lakodalmakat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a húsvétot.
Tehát húshagyókedd éjfélkor a megkonduló harangszó már a farsang végét jelezte, melynek hossza a húsvéthoz igazodott, így hol rövidnek, hol hosszúnak bizonyult. Erre utalnak népdalaink is:

Elmulott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk, sirassák a lányok itthonmaradások , kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájok. / Baranya megye / vagy Elmúlik a hosszú farsang, de mi ne sirassuk, majd jövőre, iskolába jobban megtanuljuk. Sirassák a lányok itthonmaradások, kiknek a nagy méreg miatt ráncos a pofájok. /Vas megye/

A farsang bajor-osztrák jövevényszó, a "vaschang"-ból származik. Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei köszöntő refrénje: "Agyigó, agyigó, fassang, fassang!" Első írásos jelentkezését 1283-ból ismerjük bajor-osztrák adatokból. Magyarországon a középkorra tehető a kialakulása. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német mintával kell számolni. Ezt az is bizonyítja, hogy nálunk a latin gyökerű karnevál kifejezés a farsangra vonatkozóan nem honosodott meg, inkább a városi, álarcos, báli mulatságokra használják a hétköznapi szóhasználatban.

A farsang a tél befejeződésére utal. Ennyiben a téli ünnepkör része, de már előre, a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne. Innen adódnak a határnapjai: Gergely-nap, virágvasárnap. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni őket.

Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A kormozás, busójárás, téltemetés szokásai mind a gonosz tél elűzését jelképezték. A tél és a tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. Természetesen a tavasz lett a győztes, és a tél elbujdosott szégyenében.

Sok helyen a telet jelképező szalmabábu elégetésével vettek búcsút a hosszú téltől. A palócoknál pl. virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze jellegzetes böjti eledel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, mely a kiszét szimbolizálta. A bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetve a ruháit, vízbe dobták. Ilyenkor abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre viszi, jövendöltek a jelen lévők férjhez meneteléről.Van azonban arra is adat, hogy a bábot elégették. Ismert téltemető a villőzés is Nyitrában.

Haj ki kiszi, kiszőve, a másik határba. Gyere bé, sódar, a mi kis kamránkba. Kivisszük a betegsíget, Behozzuk az egiszsíget. Haj ki, kiszi, haj. /Ipoly mente/ Ég a kisze, lánggal ég, Bodor füstje felszáll; Tavaszodik, kék az ég, Meleg a napsugár Mire füstje eloszlik, A hideg köd szétfoszlik, Egész kitavaszodik. /Hont/

1. oldal Ördög az álarc mögött?KöszöntőkTyúkverőzés, tuskóhúzás, kongózás

Webmester | Impresszum | Médiaajánlat