Portál

Königsberg a történelem forgószelében

Kalinyingrád / Königsberg a történelem folyamán több államalakulatnak is része volt. Most Oroszországhoz tartozik, de mégis távol van tőle. Az Európai Unió bővítése során azonban érdekes kettősség jellemezheti: egyszerre lesz az Eu-n belül és kívül.

A mai Litvánia és Lengyelország között elterülő orosz város enklávéként (exklávéként) létezik, vagyis nincs közvetlen szárazföldi kapcsolata Oroszországgal.
A balti-tenger parti várost a Pregolja folyó torkolatánál 1255-ben a német lovagrend tagjai alapították. (Az első erődítményüket a lovagrend tagjai már 1239-ben felépítették.) 1286-ban Konrad von Tierberg Hanza-városi rangra emelte. 1340-ben (vagy már 1339-ben) a Hanza-szövetség tagjává vált. A német lovagrend nagymesterének rezidenciája, később a porosz hercegek székhelye, majd egy ideig a porosz királyok koronázóvárosa lett. Gazdasági és stratégiai helyzete miatt sokszor cserélt gazdát.
1410-ben Grünwaldnál a német lovagrend súlyos vereséget szenvedett a lengyel-litván unió seregeitől. Ekkor Luxemburg Zsigmond német-római királyként és a lovagrendhez fűződő családi kapcsolatai révén közvetíteni próbált a lengyel és lovagrendi fél között, de nem járt eredménnyel, mivel a lovagok fennhatósága alatt levő városok polgárai szövetkeztek a lovagok ellen. Még a konstanzi zsinaton is napirendre került a lengyel-litván unió és a lovagrend közötti konfliktus, mivel a lengyeleket ál-keresztényeknek titulálták ellenfeleik. A lengyelek pedig támogatták a városokat, s emiatt kiújult a háború, mely csak 13 év múltán ért véget. 1457-ben a lengyelek bevették a lovagrendiek "fővárosát", Marienburgot, emiatt a nagymester Könisgbergbe tette át székhelyét. Ez az állapot 1466-ban a második toruni békével stabilizálódott, mivel a lengyelek megtarthatták összes megszerzett területeiket. A lovagrend állama két részre szakadt: a nyugati részt a lengyel államhoz csatolták, a keleti pedig Porosz Hercegség néven 1525-ig önálló maradt. Emiatt Königsberg (lengyelül Królewiec) jelentősége felértékelődött.
A lovagrend utolsó nagymestere, a Hohenzollern Albrecht von Ansbach Luther Márton tanácsára feloszlatta a lovagrend államát, világi hercegséggé alakította. 1525-ben pedig egy sikertelen hadjáratot követően békét kötött a lengyel királlyal, akitől hűbérbirtokba kapta a Porosz Hercegséget.

1582-ben Lengyelország megszerzi Livóniát, majd 1583-ban Königsberg is Lengyelországhoz került. 1626-1627-ben a várost minden oldalról megerősítették.
1655-ben a lengyelek háborúba keveredtek a svédekkel, amit csak 1660-ban fejezte be. Az oliwai békében Lengyelország kénytelen volt lemondani a Porosz Hercegség feletti hűbéruraságról, s ezáltal Königsberg is a szabad porosz állam központja lett, majd az egységes Német Császárság tagja lett. 1675-ben sikerült a svédekkel szemben is megvédeni, annak ellenére, hogy a svédek nem átallották a tatárok segítségét is igényben venni a harcokhoz. 1697-ben Nyugat-Európába vezető útja során megállt a városban az álnéven utazó orosz cár, Nagy Péter.
1700-ban a Habsburgok megnyerték szövetségesüknek a poroszokat a spanyol örökösödési háborúban. A porosz választófejedelem cserébe az újabb és újabb alakulatokért megszerezte azt a jogot, hogy porosz királlyá koronázza magát. Hóban és fagyban költözött át a fejedelem udvara 1700 december végén Königsbergbe - ehhez mintegy 30 ezer lovat vettek igénybe. (Königsberg lakóinak száma 44 ezer volt, Berlinben ekkortájt még kevesebben éltek!) 1701. január 18-án Königsbergben hatalmas pompa közepette tehette a saját fejére I. Frigyes a porosz királyi koronát.
1709-1710-ben a várost pestisjárvány tizedelte, melynek során a lakosság egyharmada meghalt. 1757-ben az orosz hadak győzelmet arattak a poroszok felett, majd a következő évben Königsberg is az oroszok kezébe került.
1807-ben Napóleon is elfoglalta a porosz koronázóvárost, de a napóleoni háborúk lezárultával ismét visszakerült Poroszországhoz. 1871-ben pedig a Német Császárság része lett.
1895-ben útjára indult az első villamosjárat, a következő évben pedig már az állatkertet is megnyitották.

A két világháború közötti időszakban a város infrastruktúrája lendületes fejlődésnek indult, melyet a II. világháború akasztott meg. A II. világháború idején szinte teljesen elpusztították, s a műemlékek közül is csak egy-kettő maradt épen - a székesegyház és a tőzsde épülete. 1945. április 9-én a szovjet csapatok kegyetlen, öldökléstől sem mentes harcok során foglalták el, majd a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió területéhez csatolták, nevét 1946-ban M. I. Kalinyinról kapta, s mind a mai napig a Kalinyingrád nevet viseli.

A kultúra fellegvára
A kultúra és a tudományok mindig is áthatotta a város életét. 1420-ban megnyílt az első gyógyszertár. 1540-ben a kastély egyik termében rendezték be az első nyilvános könyvtárat. 1544-ben Albrecht herceg egyetemet alapított, melyben teológiai, jogi, orvosi és filozófiai fakultás működött. Az egyetem megnyitása tiszteletére a herceg érmét veretett, 1549-ben pedig az első nyomdát is megnyitották. 1680. január 23-án a város tudósai megfigyelték a Halley-üstököst. A humanizmus és a felvilágosodás korában kulturális központ volt, 1770-1797 között I. Kant a königsbergi egyetemen tanított. A történeti hagyomány szerint életében egyszer sem hagyta el a várost.

A német lovagrend birtokábanForrás:

Webmester | Impresszum | Médiaajánlat