Portál

Új magyar film - Az utolsó blues

Mit tehet az ember, ha két nő és két élet között kell döntenie, de képtelen erre, annál is inkább, mert egy furcsa véletlennek köszönhetően még a saját kocsijából sem tud kiszállni, valahol Pest és Krakkó között.

Az utolsó blues
Színes magyar film, 96 perc
Rendezte: Gárdos Péter
Szereplők: Kulka János, Fullajtár Andrea, Agnieszka Wagner, Rudolf
Péter, Paudits Béla, Bertalan János, Agárdi Gábor, Tábori
Nóra

Miről is szól a legtöbb magyar film? Hát a fájdalomról, a veszteségről és a csalódásról, vagyis a rosszkedvről. Ezért is olyan népszerűek a mozikban a hazai filmek és ezért olyan kiemelkedően sikeres a magyar filmgyártás! De komolyra fordítva a szót, furcsa, hogy sok rendezőnk még mindig ragaszkodik a "Nagy Büdös Kelet-Európai Életérzéshez", más szóval szeret szenvedni. De lehet, hogy mindez csak a korral jár, mert igazán jól csak a középkorúak tudnak nyavalyogni - az öregek már ezt is elfelejtik. De ne ijedjen meg senki, Az utolsó blues azért helyenként egész vicces, sőt, szórakoztató is tud lenni, és ki tudja, lehet, hogy van, aki szereti az önsajnálatot, hiszen tudjuk: sírva szeret vigadni a magyar.

Hősünk - a fentieknek megfelelően - természetesen nem érzi magát jól a bőrében. Pedig minden oka meglenne rá, hiszen a harmincöt éves Andris (Kulka János) boldog családi életet él Judittal (Fullajtár Andrea), tanárnő feleségével és nyolc éves kisfiukkal, Danival. Legjobb barátja, a kopasz, nagydumás Zoli (Rudolf Péter) egyben üzlettársa is, ketten együtt négy virágzó péküzlet tulajdonosai Budapesten. Ráadásul Andrisnak évek óta szenvedélyes viszonya van egy gyönyörű, fiatal lengyel nővel, Beával (Agnieszka Wagner). Ezért aztán a férfi az év felét üzleti utakra hivatkozva Krakkóban tölti, csakhogy itt egész más ember lesz belőle, ugyanis templomi freskókat fest! Életének mindkét nőjét szívből szereti, csakhogy egy nap mégis választásra kényszerül, Bea ugyanis terhes lett, ezért esküvőt kell tartani, ami ugyebár lehetetlen. Történetünk kezdetén Andris mégis elindul Krakkóba, hátha valami csoda történik, és mégsem kell döntenie. Furcsán is indul az út, mivel hősünk felvesz egy furcsa stoppost, a Zsokét (Paudits Béla), aki egész különös hatással van rá.

Az Utolsó blues végre egy olyan film, amelynek nem lehet előre tudni a történetét, és aligha lehet megjósolni a várható fordulatokat. Ebből a szempontból a történetvezetés egész jó, hiszen a legfőbb mozgatórugó - legalábbis materiális szinten - egy néha működő, néha viszont elromló fék. Ez azonban csak addig igaz, amíg be nem lép a képbe Zsül bácsi (Agárdi Gábor), aki a magyar értelmiségi filmekből - és ez nem ugyanaz, mint a művészfilm! - kihagyhatatlan mindentudó öreg bácsi, titkok tudója, a régi világ képviselője, és reménytelen szerelmes egyben. Akármilyen jó színész is Agárdi, ez a figura egyszerre valószínűtlen és elcsépelt és innentől már sok minden félresiklik. Mert ugye az az alapfeltételezés, hogy mindenkinek bűnök és szerelmek töltik ki a múltját, és ezek irányítják a jelenét is, és minél inkább öregszik, annál inkább összegyűlik minden rossz. Ami viszont jó, az Kulka János, akinek ez az első mozis szerepe, noha színházban és tévében már rengetegszer láthattuk - ha máshol nem, hát a Szomszédok Magenheim dokijaként. Kulka zseniális színész, és bár nyilván öregebb(nek látszik), mint a szerepe szerinti harmincöt, ez itt tulajdonképpen lényegtelen, mivel ő tartja egybe ezt a néha bizony széteső produkciót, és őt valóban érdemes nézni. És hogy tovább dicsérjük, szinte az egész filmet egy kocsiban ülve forgatta le, ami azért nem kis teljesítmény, hiszen egyszerre kellett figyelnie az útra és a szerepére.
Fullajtár Andreát is szívesen dicsérnénk, mert szeretjük nagyon, csakhogy szegény nem kapott túl sok jelenetet - amikor azt a jelenetet kellett végignéznünk, amikor végre megismerkedik lengyel vetélytársával, az valósággal fájt. Miért kell minden ilyen filmben egyre azt kérdezni, hogy "Ki vagy te?", amikor már rég tudják?

Webmester | Impresszum | Médiaajánlat