Irány Pozsony!
Hogy miért éppen Pozsony? Lássuk csak: közel van, olcsó, bővelkedik építészeti remekművekben és történelmi műemlékekben, és sokféle, egészen kiváló szlovák sört mérnek lépten-nyomon. Ja, és többnyire megértik, ha magyarul beszélünk.
Az is őrült, aki nyáron nem utazik. Sajnos azonban különböző okok miatt - mint átmeneti pénzhiány, időzavar vagy tériszony - nem mindenki teheti meg, hogy távoli és egzotikus helyeket látogasson meg, de ilyenkor sincs semmi veszve, mert szerencsére a közelben is számos ideális úticél kínálkozik. Ilyen Bratislava is, vagyis Pozsony, Szlovákia fővárosa, az egykori magyar királyi város. Ráadásul még messze sincsen, különösen, ha az ember történetesen az ország északnyugati részében lakik. A legkényelmesebben persze eurocityvel mehetünk, ha nem sajnáljuk rá a pénzt - ami kábé 4000 forint, plusz a helyjegy - de az olcsóbb kiszerelésű vonat sem ér oda sokkal később - ez Budapestről úgy három órát jelent. A leglátványosabb persze a hajóút, ami odafelé négy és fél, vissza háromórás, magyar állampolgároknak pedig egy útra 29,5, oda-vissza 41,5 eurót kóstál. Kocsival a legegyszerűbb az M1-est választani, s Rajkán keresztül átlépni a határt. Érdemes odaát tankolni, hiszen a benzin ott jóval olcsóbb. Mellesleg odaát minden olcsóbb, átlag 20 százalékkal, de nem ezért utazunk, hanem a táj és a város szépségéért, valamint a tudásvágytól hajtva. Ugye.
Ami a szépséget illeti, a külváros nem nyújt túl szép látványt - lakótelepek mindenütt -, de a belváros valóban szívet gyönyörködtető, hiszen több század építészeti és kulturális hagyatékát láthatjuk együtt, hangulatos környezetben, a jó öreg Duna partján. A várost gyalog is kényelmesen be lehet járni, főleg, ha időnként megállunk egy híres épületnél, vagy egy szimpatikus vendéglátóegységnél. Tájékozódni viszonylag könnyű, részben mert minden közel van mindenhez, részben pedig, mert az emberek nagy része valamennyit beszél magyarul. Persze nem szabad abból kiindulnunk, hogy mindenkinek beszélnie "kell" anyanyelvünkön, inkább udvariasan kérdezzünk erre rá, vagy egy kicsit hallgatózzunk és eleve olyanokhoz menjünk oda, akik egymás között is magyarul beszélnek. De ha ez nem jön össze, akkor is el lehet boldogulni az angollal vagy a némettel.
A legfontosabb látnivaló Pozsonyban persze maga a Vár, amelyet nemrég újítottak fel. Négy kapu közül választhatunk, ha területére be akarunk jutni: kelet felől a Zsigmond király által építtetett, későgótikus Corvin kapun át, nyugat felől a III. Károly által emelt Bécsi kapun, délnyugat felől a Koronatorony kapuján, a Duna feletti szakaszon pedig a Győzelmi kapun. A várpalota három belső portálján keresztül három ovális alaprajzú barokk előcsarnokba jutunk, majd árkádos folyosón át a belső várudvarba léphetünk. Legbelül érdemes megnézni a lovagtermet, a kápolnát és a restaurált termeket. De bármilyen látványos is a Vár, Pozsony legszebb része az alatta fekvő zegzugos, meredek utcák sora, a város legpatinásabb része, az egykori zsidó negyed. Ennél kissé furcsább látványosság a Duna-híd, a melynek "tetején", vagyis a hídszerkezetre ráhelyezve egy kilátó található, amely egyben presszó is - különös kis hely, olyan, mintha egy UFO akadt volna fenn a hídon, de hangulatos is egyben.
A történelmi belvárosban rengeteg szép templomot találunk, ezek közül is a legszebb az egykori Hal téren található gótikus Szent Márton székesegyház. A dóm tornya 85 méter magas, neogótikus, tetején 3x4 méteres kővánkosra helyezett, 3 mázsa súlyú aranyozott királyi korona csillog - emlékeztetve arra, hogy 1563-1835 között itt koronázták a magyar királyokat. A Főtér (
Hlavné námestie) Pozsony legszebb tere, klasszikus találkozási pont, ahol az első számú látványosság a gótikus-reneszánsz Városháza, amelynek épületében találjuk a bonyolult nevű Történelmi és Igazságszolgáltatás-történeti Múzeumot, ahol például egy teljesen valóságos középkori kínzókamra is megtekinthető. A város leghangulatosabb parkja a főtérről nyíló
Frantiskánske námestie - tehát Ferencesek tere - ahol a ferencesek kolostora mellett egy gyönyörű barokk jezsuita templom is megtalálható.
Nincsen város sétáló utca nélkül - itt ezt úgy hívják, hogy
Mihalska ulica. Az elején látható az impozáns Mihály kapu, amely meghatározza az egész patinás kis utca múltidéző hangulatát. A kapu tövében található a Fegyver múzeum, sok középkori pallóssal és csatabárddal, meg ami kell egy ilyen történelmi városba. A kapuhoz közel, a Klarissza-rendi apácák temploma és klastroma mögött magasodik a 34 méter magas, neogótikus Jagelló torony, az egyik legfőbb igazodási pont. Mert igazodni érdemes, főleg ha a társaság szétszóródik, mert tagjai nem tudnak választani a sok jó program között. Márpedig itt a legfőbb program - a nemzetközi hírű októberi fotóhónap mellett - a sörözés. Ez ráadásul egészen kivételes módon gazdaságos tevékenység is, mivel az átlag pozsonyi sör 15 korona, vagyis nagyjából 90 forint, de van, ahol még ennél is olcsóbb.
Mellesleg figyelemre méltó a szlovák sörkultúra - a kínálat és a tálalás mesze, de nagyon messze felülmúlja a hazait. Az igazi "csehszlovák feelinget" a Dunajska utca 21. szám alatti Hodovna Kuria-ban találhatjuk meg, amelynek a belső udvarában egy klasszikus sörcsarnok van, kint pedig kerthelységre emlékeztető önkiszolgáló étterem. A Vár alatti kis, hangulatos utcácskákban is több apró kocsma bújik meg, a magyarok rendszerint az U Certa (Az Ördöghöz) nevűt szokták preferálni, ahol olcsó a Becherovka szlovák változata, a Demenovka. De a főtér körüli kis utcák sem okoznak csalódást, a Mihály kapunál található az
Ante Portas nevű hely például a nagy kedvencek közé tartozik, csakúgy, mint a
Prasna Basta névre hallgató vendéglátó egység, ahol megbízható források szerint a legjobbat lehet enni az egész városban - márpedig egy kis knédlit és sztrapacskát szinte kötelező fogyasztani, ha már erre jártunk. Aki viszont bulizni akar, annak irány a Duna-part, ahol számos jól felszerelt "bulihajó" és rengeteg gyönyörű szlovák lány várja a nagyérdeműt (a szép lányok nagy száma pedig egyenesen elképesztő)
Ha pedig már kissé fáradtan hazafelé indulunk, érdemes a szokásos sör, Deli csoki és Becherovka mellett egy jó nagy adag juhsajtot és sok üveg finom szlovák mustárt is bevásárolni - ezek az igazi helyi ínyencfalatok.
