Portál
Portál

Testvérharc

Végre együtt a család, nincs tanítás, nincsenek különórák, s talán egy-két hétre még el is utazhatunk! Mi, szülők, nyilván valahogy úgy képzeltük, hogy amíg mi a nyugágyon olvasgatunk, gyermekeink önfeledten építenek együtt homokvárat, tollasoznak, társasoznak vagy nagy egyetértésen megvitatják a délutáni indiános film részleteit. Ehelyett pedig kitör a testvérharc.

Bár az elképzelés jó, s talán nem is teljesen irreális, hiszen szép számmal akadnak a nyáron olyan napok is, melyek viszonylagos nyugalomban telnek, mégis, a legtöbb szülőnek fájó szívvel, csalódottan kell szembenéznie azzal, hogy gyermekei szinte bármin össze tudnak veszni és vég nélkül képesek bosszantani, csúfolni, sőt akár verni is egymást.
A gyerekszoba felől jókedvű duruzsolás helyett egyre csak visítás, csapkodás, és elhajított tárgyak tompa puffanása hallatszik. A békés olvasgatásnak lőttek, hiszen mire észbe kapunk, már mi is ott kiabálunk, fenyegetőzünk, igazságot osztunk a csatatéren.
Ki játszott vele előbb, ki rontotta el, ki kapott véletlenül nagyobbat, szebbet, többet? Ki rombolta le a másik tornyát, ki kezdte a csúfolást és ki ütött vissza először?
Megannyi sürgető, ám teljességgel kibogozhatatlan kérdés.

A szülő pedig fáradt, szomorú és tanácstalan. Mit tegyen, hogyan érje el, hogy gyermekei ne ellenfelet, hanem jóbarátot, játszótársat lássanak egymásban? Hogyan értesse meg velük, hogy az együttműködés sokkal kellemesebb és kifizetődőbb, mint a játéktárgyakért és a szülők figyelméért folytatott élet-halál harc?

Ha komolyan szembe akarunk nézni a problémával, első lépésként sajnos azt kell elfogadnunk, hogy a testvéri szeretet nem spontán, természettől adott érzés, sőt, inkább az ellentéte az, ami logikus és ösztönös reakciónak mondható a szülői szeretet és gondoskodás szempontjából riválisként megjelenő testvérrel szemben. Hiába tudja a szülő, hogy mindegyik gyerekét egyformán szereti, nagyon fárasztó, ha a kicsik ezt lépten-nyomon tesztelni akarják. A folytonos veszekedés nemcsak a fülnek kellemetlen, de minden szempontból nagyon romboló is: sem a játékok, sem a gyerekek épsége nincs biztonságban, miközben mindenki egyre sértettebb, agresszívebb és rosszkedvűbb lesz a családban. A testvérek közötti veszekedés csapdahelyzetét tehát legjobb megelőzni, vagy ha már benne vagyunk, minél gyorsabban kiszabadítani belőle a kicsiket.