Autólegendák - A rút kiskacsa - 2cv-történet
Bakancs, bogár, kacsa. Elvetemült autósoknak nem kell külön bemutatni őket, a fiatalabbak inkább a két utóbbi jármű megújult változatát ismerhetik. Mi azonban hagyománytisztelő - s ez esetben szerető - módon az eredeti, ma már "kult" autók izgalmas fejlődését mutatjuk be. Ez esetben a kacsáét.
Biztos mindenki hallott már a ritka, öreg autók tulajdonosainak összetartásáról, országúti fényvillantásról, integetésről vagy azokról a találkozókról, amikor ez a sok "bogaras" ember letáborozik vagy felvonul, eszmét cserél. Kívülálló vagy nem érti őket, vagy nagy sóhajok kíséretében kívánkozik közéjük. Ám e jószándék még mindig kevés ahhoz, hogy átérezze, s hogy benne legyen. Mert ahogy a "kacsások" is mondják: A kacsa nem egy autó, hanem életforma.
S van is ebben valami. A motor hangja, a szardíniásdobozhoz hasonló módon letekert ponyva ad valamilyen bohókás, felhőtlen szabadságérzetet. Ami pedig az összetartást illeti: "vérbeli" kacsások minden mást félredobnak, ha valaki segítséget, véleményt, tanácsot kér tőlük, hogy odaadó és túláradó szeretettel beszélhessenek kedvencükről. De vajon honnan ered ez az el nem múló rajongás e rút kis jószág iránt?
Pierre Michelin
A történet André Citroën halálával kezdődik, ami sötét felhőket borított a Citroën cég ege fölé. 1935-re komoly pénzügyi problémák jellemezték a társaságot, melyen végül a Michelin cég segített, persze nem önzetlenül, saját kézbe véve a vállalat irányítását. Egészen pontosan 1935. december 30-án - Édouard Michelin - a gumigyár egyik megalapítója - a Citroën cég vezetésével fiát, Pierre Michelint bízta meg, helyetteséül pedig Pierre Boulangert nevezte ki.
A gumigyáros Michelin testvérek már 1922-ben felvetették egy kisautó ötletét, s most, hogy már gyáruk is lett hozzá, adva volt a nagyszerű lehetőség! A cég alelnöke, az örökösen szürke öltönyt viselő Pierre Boulanger a következőképp képzelte el az új kis szerkezetet:
a kocsinak el kell tudni szállítania 4 embert és 50 kiló krumplit, vagy egy hordócskát, 60 km/ó sebességgel, 3 literes fogyasztással... Ára a Traction Avant árának harmada lehet...Egy kezdő, vagy egy asszony is tudja vezetni...Rossz utakon is használható legyen ...Szántóföldön autózva egy kosár tojásnak nem szabad összetörnie.
Boulanger az ál-karosszériával
Pierre Michelin 1937. december 29-én halálos autóbalesetet szenvedett, ezért a cég irányítását Pierre Boulanger, az akkor 50 esztendős "szürke öltönyös ember" vette át. A kisautó elkészítésének ötlete egyre erősebben motoszkált fejében, így csakhamar a tervezők csapata is összeállt. André Lefebvre konstruktőr és Flaminio Bertoni karosszériatervező ötleteire joggal lehetett számítani, hiszen ők a Traction Avanttal már bizonyítottak. Jean Muratet foglalkozott a karosszériával, Maurice Sainturat a motorral, Alphonse Forceau a rugózással, fékekkel és az erőátvitellel. Az irányítást Boulanger persze nem engedte ki kezéből, gyakran időzött a műhelyben, szorgalmasan figyelte a munkák állását és minden prototípust saját maga próbált ki. Munkatársai nagyon jól tudták, hogy ha Boulanger egy kocsiba nem tudott kalapban beszállni, azt a prototípust el is lehetett felejteni. (Talán ezért lett ilyen magas a kacsa?!)
