Portál
Portál

Mátrai Miklós

Megmutatni a hétköznapokat. Úgy, ahogy mindennap látjuk, úgy, ahogy mégsem látjuk, talán sohasem. Ez a szándéka annak a tizenkilenc éves fiatalembernek, aki ugyan csak az idén érettségizett, de máris önálló fotókiállítással rendelkezik.

Úgy tűnik, hogy Mátrai Miklós a "csúnya arcok" dokumentálására szakosodik. Turistaként járja a fővárost, nyakában a fényképezőjével, s kattogtat. De nem kőcsipkés épületeket, s nem is megszürkült pesti bérházakat, nem a hidakat, szobrokat különös fényjátékban, hanem a legszebbet: az emberi arcokat. Szépet, csúnyát egyaránt, hiszen a csúnyának mondottban is képes meglelni a szépet. Megleli, s megmutatja. Láthatóvá teszi a mi számunkra is. (Jelenleg épp augusztus 15-éig "Arcok" című első önálló kiállításán.)

Mátrai Miklós még csak tizenkilenc éves, de látásmódja máris nagyon érett, mitöbb: figyelemfelkeltő. Jelenlegi kiállításával máris olyan világba kalauzolja a látogatót, amely a mindennapok perspektívájából alig érzékelhető, de felfedezhető a hetes busz hátsó ülésén, a kapualjakban vagy az aluljárók koszos pokrócaiban. Pedig "nem a szociót" akarja megmutatni, hanem szubjektív világának dokumentumait. Azokat a történeteket, melyek a különös arcok mögött bújnak meg mélyen.

Az idén érettségizett fiatalember fényképeinek epikus jellegével szemmel láthatóan számos sikert arat, hiszen már a világ több országából (Luxemburg, Olaszország, Japán) tért haza díjakkal, emellett megnyerte a HP Invision fotópályázatát és a Canon "grimaszversenyét" is. Az elismerések azonban nem feltétlenül jelentenek biztos karriert. Az idén ugyanis nem sikerült bejutnia az Iparművészeti Egyetemre. A kudarc - bár szemmel láthatóan megviselte - mégsem szegte kedvét. Minden érdekli, ami vizualitással kapcsolatos, a film és a grafika is.

"Nem vagyok fotóriporteri alkat, és nehezen tudok megnyílni" - vallja, a képek azonban másról tanúskodnak. Hajléktalanok, nehézfiúk, maffiózók, zárkózott tekintetű melósok grimaszolnak, pózolnak kamerájának, mintha nem is egy tizenkilenc éves fiú figyelne rájuk a gép túloldalán, hanem családtag, ivócimbora, börtöntárs. "De hát a fotókiállítás is ezt próbálja sugallni: merjünk odamenni egymáshoz, legyen bátorságunk érdeklődni, beszélgetni."-biztat bennünket is.

A fénykép forrása:
www.nol.hu