Portál
Portál

A csipkebogyó

Szaknyelven a Rosa canina-t, azaz a csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de vannak tájegységek, ahol gyepűrózsa vagy ebrózsa néven emlegetik. A vadrózsára, mely a rózsa őse, erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon és töltéseken akadhatunk rá.

A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok, a törzset és az ágakat durva tüskék borítják. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylõ, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök - viszketőpor - veszik körül.

A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványianyag- és nyomelemtartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze; mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják.

Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású, a reggeli "falatozást" segíti. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele.

Azok a teabarátok, akik szívesen szedik és készítik maguk a teájuk alapanyagát, gyakran kérdezik, hogy másfajta rózsák termései is felhasználhatók-e a teákhoz. Alapjában véve igen, de az illatos rózsák terméseit ne használjuk, mert néhány esetben allergiás reakciót váltottak ki. A szárított csipkebogyót minden esetben fénytől és nedvességtől elzárva tároljuk.