20 éves a VIDEOTON TV Computer

Az évforduló jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk az 1980-as évek mikroszámítógépes piacára. A cikket egyaránt ajánljuk a nosztalgiázni vágyóknak, és azoknak akik túl fiatalok ahhoz, hogy ismerhessék ezt a típust.

A hazai mikroszámítógép-gyártás csúcsának is tekinthetjük a VIDEOTON részben saját fejlesztésű számítógépét, amely az 1980-as évek iskolai számítógépesítési hullámának részeként vált ismertté.

A kiemelkedő műszaki konstrukció sajnos az akkori magyar dizájn és megvalósítás eredményeképpen nem aratott teljesítményéhez illő sikert. Kisebb hibái miatt a Commodore C64-nek nem tudott méltó vetélytársa lenni, a nyolcvanas évek végén hazánkban is kaphatóvá vált, a nyugati piacon már igencsak lecsengett Commodore +4 pedig szinte nyom nélkül elsöpörte a hazai piacról.

A későbbi Enterprise számítógépet gyártó cég licencét vásárolta meg a VIDEOTON 1983-ban, és a terveket átalakította a hazai viszonyokra és alkatrészekre.

VIDEOTON TV-Computer
VIDEOTON TV-Computer

A TV Computer első változata 1984 készült el, 12800 Ft-ba került. Ez akkoriban egy tanár háromhavi fizetése volt. Főként iskolák számára, de otthoni felhasználásra illetve különböző munkák megkönnyítésére szánták, például könyvelésre is.

A TVC-t három változatban gyártották: 32 kB, 64 kB, 64 k+ jelzéssel. A 32 kB és a 64 kB között csak a felhasználói RAM mérete között volt különbség, a 32 kB-os változatot egy RAM bővítő modul alkalmazásával teljesen kompatibilissé lehetett tenni a 64 kB-os változattal. A 64 k+ elsősorban a video-RAM méretében különbözött, ami a 16 kB helyett 64 kB lett.

Az alapegység és a tápegység része volt a készüléknek, de a kép megjelenítéséhez egy TV-készülékre volt szükség, ami persze lehetett fekete-fehér és színes is. A TVC-t az antennabemeneten keresztül lehetett csatlakoztatni a tévékészülékhez. A 36-os videomagnó sávot használta.

A begépelt programok elmentését közönséges kazettás magnetofonnal oldhattuk meg, erre az alapegység a magnetofon csatolója teremtett lehetőséget. AZ ezidőtájt elérhető BRG MK27 magnót használták legtöbben erre a célra, de ez a Polimer szalaggal együtt inkább kalandos szerencsejátéknak tűnt, mint megbízható tárolásnak.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom a készülékről a forrásokban is megadott kis reklámfilmet.

A magnetofonnal a készülékhez fejlesztett csekély számú kész program is betölthető volt, ha éppen megfelelő fejállást sikerült elérni. Biztonságosabb programbevitel történhetett a ROM áramköröket tartalmazó dugaszolható programmodulok, úgynevezett cartridge-ok segítségével is, ha a program nem haladta meg a 16 kB-ot.

A programok és adatok tárolására a következő memóriafelosztást alkalmazták:

  • Rendszer ROM (az OS és a BASIC számára): 20 kB
  • Felhasználói RAM: 32 kB (bővíthető 64 kB-ig)
  • Video-RAM: 16 kB vagy 64 kB
  • Programmodul hely (cartridge): maximum 16 kB
  • A bővítésként jelentkező rendszerelemek kezelőprogramjai számára bővítésként legfeljebb 4 db hely: maximum 8 kB

Az alapegység hanggenerátora által keltett hangjel a tévé hangszóróján keresztül volt hallható. A géphez Centronics típusú interfésszel rendelkező nyomtatót csatlakoztathatunk.

A felhasználást segítő egyéb rendszerelemek (soros-, párhuzamos interfész, floppycsatoló stb.) bővítésként csatlakoztathatók a TVC e célra kialakított négy csatlakozójába. A kilencvenes évek elején készült hálózati csatoló és vezérlőegység is, amelyek együtt nagyjából egy tucatnyi gép összekötését tették lehetővé egy termen belül.