A Nobel-díj és a matematika

Az október hónapban a világsajtó érdeklődésének középpontjába kerülnek a Nobel-díjak átadási ceremóniái és a díjazottak személye.

Alfred Nobel
Alfred Nobel
Matematikai Nobel-díj - mint ez talán köztudott - nem létezik. Ennek okáról sok különböző feltételezés látott napvilágot. Vannak közöttük olyanok amik szakmai okokat sejtetnek, de olyanok is amelyek egészen kicsinyes, magánéleti jellegű problémákat sejtenek a háttérben.
Néhány ilyen feltételezésről olvashatunk ezen az oldalon is.

Tény az, hogy Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendelete alapján fizikai és kémiai, élettani illetve orvosi, irodalmi és béke Nobel-díjakat alapítottak.
1968-ban pedig a Svéd Bank Igazgatósága alapította a közgazdasági Nobel-díjat.










Harsányi János
Harsányi János
Ez utóbbinak köszönhető az, hogy matematikusok is részesülhettek ebben a nagy tudományos elismerésben.

Elég csak John Nash nevét említeni, akiről a nagy sikerű, Egy csodálatos elme című film szól. Vele együtt kapott megosztott közgazdasági Nobel-díjat Harsányi János is, aki - többek között - a matematikai statisztika és a játékelmélet tudósa volt.

A matematikusok nem maradnak azért elismerés nélkül. Itt és most két díjat említünk meg. Ezek közül az első a Wolf-díj.
Az alapítási éve (1976) óta három magyar matematikus részesül ebben a kitűntetésben, Erdős Pál, Lax Péter és Lovász László.










Grigorij Jakovlevics Perelman
Grigorij Jakovlevics Perelman
A Fields érmet is szokták a médiában a matematika Nobel díjaként emlegetni.

Ezt a kitűntetést 2006 nyarán Grigorij Jakovlevics Perelmannak ítélték oda, aki igazolta Thurston geometrizációs sejtését. Ennek következményeként bebizonyította a Poincare féle sejtést is, ami egyike a Világ hét legnagyobb matematikai problémájának, amelyeknek megoldóit egymillió dollár jutalom illeti meg.

A Poincare sejtés a matematika egyik olyan ágának, a topológiának a tárgykörébe tartozik, aminek még az alapjainak oktatása sem szerepel a közoktatás tananyagában, így a bemutatására nincs módunk.
Egyszerűen úgy foglalható össze, hogy ha egy háromdimenziós zárt sokaság a háromdimenziós gömbfelületre hasonlít annyiban, hogy minden hurok pontra húzható össze, akkor azonos is a háromdimenziós gömbfelülettel. (2006. szeptember 19-én erről tartott előadást Mussong Gábor a budapesti Fazekas Gimnáziumban.)

A világsajtó érdeklődését sejtést bizonyító tudós különleges személyisége keltette fel. Az 1982-es budapesti Nemzetközi Matematikai Diákolimpián száz százalékos teljesítménnyel aranyérmet nyert, most negyvenéves fiatalember elzárkózva él édesanyjával egy kis lakásban, állítólag munkanélküliként.
Bizonyítását, amelyet nyolc éves kemény munkával alkotott meg, nem a szokásos módon adta közre, nem közölte egyetlenegy elismert tudományos folyóiratban sem, hanem egyszerűen feltette az Internetre.
Nem ment el a Fields érem átadó ünnepségére és nem vette át a magas elismerést.
A jelek szerint nem érdekli az az egymillió dollár sem, amit kaphat, ha megfelel az előírt követelményeknek.

Az írott és digitális sajtóban rengeteg írás jelent meg a mai korban egyáltalán nem tipikus viselkedési mód következményeként. Néhányat az olvasóink figyelmébe ajánlunk:

1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Grigorij_Perelman
2. http://www.index.hu/tech/tudomany/poincare2/
3. http://index.hu/tech/tudomany/prlmn040907
4. http://www.ujszo.sk/clanok.asp?rub=online&cl=166483
5. http://kispad.hu/muvhaz/200608/az-olvado-kristalyok-sziv-alaku-hatarai.html

6. http://nol.hu/cikk/414928/
7. http://www.sg.hu/printer.php?cid=46729
8. http://www.falanx.hu/az_orosz_matematikusnak_nem_kell_az_egymillio_dollar

Tarcsay Tamás