Színészeink- Cserhalmi György

Színészeinket bemutató sorozatunkat Csákányi Eszterrel kezdtük. Most egy olyan férfi színészről lesz szó, aki méltó párja lehet, bár egészen más karakterek, más a mentalitásuk és én nem láttam őket soha együtt játszani, de mindketten egyformán nagyon tehetségesek. Cserhalmi György, a fenegyerek.

Engem meglepett, amikor utánaszámoltam, hogy Cserhalmi György idén február 17-én töltötte be az 57-et. Én a Radnóti Színház színpadán láttam őt utoljára a Strör kapitány című darab címszerepében. Stör sokat megélt hajóskapitány, afféle igazi tengeri medve, gyönyörű fiatal feleséggel. Cserhalmi vonzó volt a kék zubbonyban, magas nyakú pulóverben, fehér vászonnadrágban. Olyan férfi, akinek a szemében látszik a kor - talán a tapasztalat, életbölcsesség, azonban vonásai fiatalosak, alakja izmos, erős maradt.
Felnőttekről mindig nehéz elképzelni, de ők is voltak gyerekek. Cserhalmi édesanyja Varga Magda operaénekesnő. Sokan gondolják talán, hogy nem lehet könnyű megszokni a reggeli skálázásokat és az áriák vég nélküli gyakorlását. Cserhalmi György szerint ez nem így van, sőt soha nem kedvelte a könnyűzenét - kivételt csak a Beatles és a Rolling Stones képez. Legszívesebben komolyzenét hallgat, azt is szigorúan otthon egyedül, mert mint nyilatkozta a "a zene magányos műfaj."
Az előbb írtakat cáfolja, hogy 2000-ben kiadott egy 12 számot tartalmazó lemezt Novák Péterrel közösen. Ennek címe Eklektikon a műfaja pedig alternatív rock. Mindenki változik!

Nyilván édesanyjától származik a színpad, a színház szeretete, mellyel fiát is "megfertőzte". Cserhalmi 1971-ben diplomázott az akkor még Színház - és Filmművészeti Főiskolán. Utána a debreceni Csokonai színházhoz szerződött. Talán csak véletlen egybeesés, talán van valami összefüggés, mindenesetre Cserhalmi kedvenc költője Csokonai Vitéz Mihály - "Ő olyan rokokó csoda volt, mint Mozart a zenében."
Debrecen után a veszprémi Petőfi Színház következett, majd újra Debrecen. 1977-ben költözött vissza Budapestre és a Nemzeti Színház társulatának lett a tagja. Eztán a Mafilm következett, majd a Katona József Színház, ismét a Nemzet, de volt Cserhalmi szabadúszó is, no meg a Radnóti Színház tagja. Ez a nyughatatlan csapongás jól beleillik a képbe, amely alakításai alapján róla kialakul a nézőben.
Rengeteg színházi szerepe mellett (Shakespeare: Romeo és Júlia Mercutio, Sarkadi Kőműves Kelemen címszerep, Goethe: Faust címszerep, Osborne: Dühöngő ifjúság, Jimmy Porter, Moliere: Don Juan címszerep, Örkény: Tóték Őrnagy, Rostand: Cyrano de Bergerac címszerep, Darvasi László: Störr kapitány, Störr - a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült!) Cserhalmi György több, mint kétszáz filmben szerepelt.

Vitatkozhatnánk róla, hogy az Oscar-díj mekkora elismerés, hogy a filmek művész értékét vagy költségvetését és bevételét díjazzák - e, de kétségtelen, ha egy színész vagy film Oscarra jelölt vagy egyenesen díjazott, az sokak szemében emel az értékén. Szóval a vitát félretéve Cserhalmi szerepelt több Oscar-díjra jelölt és végül díjat nyert filmben is. Szabó István (A napfény íze, Csodálatos Júlia) rendezővel 1981-ben forgatták a Mephisto című filmet, melynek Klaus Maria Brandauer volt a főszereplője, a színész akinek karierrje a fasizálódó Németországban kezd emelkedni, ezzel erkölcsi kérdések elé állítva őt. A film megkapta abban az évben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Több mint tíz év múlva 2004-ben Cserhalmi Ondrej Trojan cseh rendező filmjében a Zalery-ben volt főszereplő. A történet megintcsak a második világháború alatt játszódik, egy falusi parasztember és egy partizán-ápolónő drámai szerelméről szól. A filmet Oscar-díjra jelölték, de végül nem nyert. Hogy miért nem, így fogalmaztak: "Most nem mondom ki a cég nevét, mert nem reklámozom, de ez a forgalmazó beszállt a kanadai film mellett, s akkor már izgulni sem kellett, mert tudtuk, hogy itt nekünk ez a roló le van húzva. Ez egy világcég. Ha az beáll a forgalmazásba egy film mögé, azzal már nem lehet versenyezni. Ennyin múlik."
Ha már díjaknál tartunk, azért van sok, amelyet Cserhalmi György munkája elismeréseként kapott és örömmel vett át. 1982-ben lett Érdemes művész és 1990-ben kapta meg a Kossuth-díjat. 2003-ban pedig megkapta az Európai Unió FFFilméletmű díját. Törőcsik Mari után ő volt a második magyar színész, aki ebben a kitüntetésben részesült.

Mit lehet még ezen kívül Cserhalmi Györgyről tudni? Nem sokat, ő is azok közé a színészek közé tartozik, akik óvják magánéletüket, és nem lehet az arcukkal, nevükkel pletykalapok címoldalán találkozni. Azért egy-két dolog: van egy leány Sára, aki a bölcsészkar filozófia szakán végzett. Szenvedélyes dáliakertész. Kertészkedni Kékkúti házának kertjében szokott, ahová a városból menekült, ott él és a lehető legritkábban jön a fővárosba. "Mániákusan hordom a fehér tornacipőmet, mert azon mérem le, hogy milyen koszos városban élek. New Yorkban nem koszos a cipőm, Stockholmban végképp nem, sorolhatnám a világ nagyvárosait, Budapesten egy nap után szürke a fehér tornacipőm."
Úgyhogy, aki Cserhalmi Györgyöt látni szeretné, nem elég ha Budapest utcáin sétál, hanem kénytelen lesz színházba, de méginkább moziba menni. Utolsó filmjét, melyet 2003 - ban forgatott Szabó László rendezővel, játsszák a magyar mozik.