Lapozgató (III.) - Divatlapok
Az embernek a divatlap hallatán rögtön a Burda, illetve a hasonló lapok jutnak eszébe. Pedig a 19. század 30-as éveiben induló divatlapok nem ilyenek voltak: nem közöltek szabásmintákat, hanem elsősorban irodalmi közleményeket (verseket, elbeszéléseket, színi- és könyvbírálatokat). A nevüket onnan kapták, hogy elsősorban a hölgy olvasók kedvéért divatképeket is közöltek.
A 40-es évek három divatlapja - a
Pesti Divatlap, a
Honderű és az
Életképek, három irodalmi és politikai irány kifejezője. A
Honderű az arisztokrata közönség ízlését igyekszik kiszolgálni, a népies irány elleni nyílt támadással, a Petőfi ellen folytatott hajszával tette hírhedtté nevét.
A
Pesti Divatlap az 1833-ban indult
Regélő folytatása volt. De csak jogilag, mert elődjétől gyökeresen különbözött. Az új divatlapot szerkesztője és kiadója, Vahot Imre, a középnemesi liberális mozgalom szolgálatába állította. Ebben az időben a divatképeken általános lett a nemzeti viselet, és Petőfi jelenléte a színvonalat szavatolta.
Petőfit Vörösmarty ajánlásával Vahot segédszerkesztőnek szerződtette, és lapja eleven reklámjává igyekezett tenni. Olyan képet igyekezett a közönséggel elhitetni, hogy Petőfi teljesen műveletlen, borissza, s mindenekfölött talpig magyar ember ( ennek érdekében Petőfit állandóan magyaros öltözékben járatta). A szerkesztő megállapodást kötött a költővel, hogy verseit egyedül a
Pesti Divatlapban közölheti.
Petőfi minden számba verset adott, ő vezette a költői rovatot, színibírálatokat is írt. Vahot Petőfinek is köszönhette divatlapja háromezres példányszámát, de Petőfi olvasóinak körét is kiszélesítette. Petőfi 1845-ben mégis megvált a laptól, kapcsolatuk később, amikor a Tízek Társaságába tömörült fiatal írók elhatározták a divatlapok bojkottját, meg is romlott.
 |
Petőfi saját lapot akart indítani. 1846 márciusában megszervezte a Tízek Társaságát, a hozzá hasonló gondolkodású fiatal írók érdekszövetségét. Tagjai között volt Jókai Mór, Tompa Mihály, Lisznyai Kálmán. Elhatározták és nyilvánosan bejelentették, hogy együttesen védekeznek a szerkesztők és kiadók önkénye ellen, és július 1-jétől nem publikálnak sehol, kizárólag a Pesti Füzetek címmel megjelenő saját lapjukban. A cenzúra azonban nem engedélyezte az önálló újság alapítását. Vahot pedig nevetségessé tette őket: a Pesti Divatlap júliusi számában a Tízek közül ötnek közölte olyan írását, amelyet még korábban adtak át a lapnak. A helyzet végül is úgy rendeződött, hogy az Életképek szerkesztője együtt hívta meg őket munkatársnak a laphoz, a társaság pedig kimondta feloszlását.
Frankenburg Adolf divatlapja, az 1844-től havonta kétszer, később hetenként megjelenő
Életképek elsősorban a polgárosuló városi közönséget célozta meg. Színházi rovatát,
Irodalmi Őr című kritikai mellékletét, "Darázsok" címmel közölt gúnyos glosszáit élénken, színesen szerkesztette, nagy gondot fordított lapja külső kiállítására és különösen a képmellékleteire.
A döntő változás az Életképek történetében a Tízek Társaságának csatlakozása volt. Ettől kezdve a legtehetségesebb fiatal írók, elsősorban Petőfi, az Életképekben dolgoztak. Aranynak írt levelében Petőfi már mint a fiatal Magyarország orgánumát ajánlotta költőtársának az Életképeket. 1847-ben a lap forma szerint is a fiatalok lapja lett, amikor a szerkesztést Jókai Mór vette át.
Sík Eszter
