Banner Zoltán

Banner Zoltán művészettörténész, műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő március 15-én a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének kitüntetettje lett.

Az 1932. július 12-én Szatmárnémetiben született művészettörténész, műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem bölcsészettudományi karán végezte, pályája során volt minisztériumi főelőadó, szerkesztő, muzeológus, főiskolai tanszékvezető tanár, évtizedeken keresztül szerkesztette a kolozsvári Utunk (ma Helikon) című folyóiratot, versmondó műsoraival pedig nemzetközi hírnévre tett szert. Negyvenkét könyvet írt, tíz előadóestet mutatott be, melynek nyomán két nagylemez készült. 1982-ben jelentkezett válogatott versgyűjteményével Ólomharang címmel (Kriterion könyvkiadó), valamint megírta az erdélyi képzőművészet alkotóit bemutató nagy szintetikus művét is.

Banner Zoltán ötven esztendeje indult el pályáján, kultúraközvetítő, kultúrateremtő munkája régen sem volt könnyű kenyérkereseti lehetőség, ma sem tekinthető annak. Bár azt gondolja, hogy a kultúra szervezettsége ma előrébb tart, mint amikor ő kezdett vele foglalkozni, és a fesztiválok, világnapok, nemzeti ünnepségsorozatok hozzásegítik a kultúrateremtő embert, hogy ösztönzőbb civilizációs környezetben vállalhassa fel ezt az ügyet. Ennek kedvez a technika fejlődése, az utazási és tájékozódási lehetőségek javulása is. Azonban hiányoznak azok az akadályok, az életformából adódó nehézségek, amelyek neki az induláskor szárnyat tudtak adni.

Hiszen ő kisebbségként kezdte az életét Erdélyben, ahol tökéletesen meg kellett tanulnia románul ahhoz, hogy a közéletben érvényesülni tudjon.

"Az emberben ilyenkor születik meg a dac, a csak azért is, ami nagy hajtóerő. A tehetséges embernek jót tesz, ha akadályokba ütközik, mert fokozza az energiáit. Fontos az is, hogy ezen a pályán az ember nem gondolhat másra, csak az erkölcsi elégtételre. Anyagi megfontolásból nem lehet nagy eredményeket elérni. A technikai civilizáció fejlettsége nagy segítség, ugyanakkor lefékezheti azt az erkölcsi, szellemi elszánást, amely nem keres másban elégtételt, mint abban, hogy az igazságot megtalálta, vagy meg fogja találni. Méghozzá nem a maga számára, hiszen a kultúrát mindig másnak, a közösségnek teremtjük."

Banner Zoltán eddig két köztársasági elnöktől vehetett át kitüntetést Először 1967-ben Romániában, ahol kulturális érdemrenddel tüntették ki. Akkoriban épp az Utunk címet viselő kolozsvári irodalmi művészeti folyóiratnál dolgozott rovatvezető szerkesztőként. Az a díj akkor előleg volt, hiszen az első könyve is csak egy évvel később jelent meg. Az idei díj - mint mondja - már visszafelé világít, vele az elvégzett munkát ismerték el.

"Nem csak jutalom, de kötelez és segít, hogy tovább dolgozzam." Banner Zoltán jelenleg a Békés megyei önkormányzat megbízásából egy új Békés megyei útikönyv megírásán dolgozik. Az elmúlt időkben ez töltötte ki ideje javarészét. Emellett egy Münchenben élő volt osztálytársáról is ír monográfiát, aki remek grafikus és festő.

Szabad idejét a családjával tölti (felesége Banner Mária zongoratanár, leánya, Zsófia zongoratanár, fia, Géza szerkesztő műsorvezető), valamint zenét hallgat.

"Számomra a klasszikus muzsika a legkedvesebb, de a jó könnyűzenét, a dzsesszt is nagyon szeretem. Korábban, kivált Korozsvárott, a gyalogtúrának is hódoltam. A természet ma is elvarázsol. Sokat utazok vonaton, autóbuszon, ám közben sosem olvasok, hanem kifelé nézek az ablakon, élvezem az elfutó táj szépségét."