A munkaszerződés

Ha megtörténik a munkába állás, és adott esetben a próbaidő is lejárt, a hivatalos formák érdekében előbb-utóbb szükségessé válik a felek (munkáltató és munkavállaló) kölcsönös szerződésének megkötése. Ez jogi szempontból is alapvető fontosságú. A munkaszerződés egy olyan jognyilatkozat, amelyben a felek kifejezik akaratukat a munkaviszony létesítésére. A munkaszerződésnek két alanya van, a munkáltató és a munkavállaló.

A Munka Törvénykönyve szerint a munkaszerződésnek jelenleg három kötelező tartalmi eleme van. Ebben meg kell határozni a munkavállaló munkakörét, személyi alapbérét és a munkavégzés helyét. A jogalkotó már ilyen viszonylag kevés szerződési feltétel írásba foglalása esetén is létrejöttnek tekinti a munkaviszonyt, de hozzáteszi, hogy a felek egyéb kérdésekben is megállapodhatnak.

A gyakorlatban azonban lényegesen több elemet szokott tartalmazni ez a szerződés, ami azért is kedvező, mert jó már mindjárt a munkaviszony kezdetén tisztázni és rögzíteni az egyéb lényeges, a munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket.

A munkáltató feladata ebben az esetben az, hogy több példányban írásba foglalja a munkaszerződést, minek egy eredeti változata a munkavállalót illeti meg. Ha ez mégsem történik meg, a munkavállaló harminc napon belül hivatkozhat a munkaszerződés érvénytelenségére. A munkaszerződésnek pontosnak és korrektnek kell lennie. Nem állhat ellentétben sem jogszabállyal, sem pedig a munkáltatónál esetleg hatályos kollektív szerződésben foglaltakkal, kivéve, ha kedvezőbb feltételeket állapít meg a munkavállaló számára.

Ha külön pontban nem kötik ki a munkavégzésre vonatkozóan megállapított időtartamot, abban az esetben a munkaviszony határozatlan időre szólónak minősül.
A munkaszerződés egy példányát a munkáltató is köteles megőrizni, és ezek után a munkaszerződést a felek csak közös megegyezéssel módosíthatják.