A szakképző iskolai tanulók kedvezményei és juttatásai(1.)

Az 1993-ban megalkotott közoktatási és szakképzési törvény hatálybalépése óta lényegesen átalakult a szakközépiskolák, a szakmunkásképző iskolák és a szakiskolák tanulóit az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény és végrehajtási rendelete alapján korábban megillető kedvezmények és juttatások rendje.

Az 1993-ban megalkotott közoktatási és szakképzési törvény hatálybalépése óta lényegesen átalakult a szakközépiskolák, a szakmunkásképző iskolák és a szakiskolák tanulóit az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény és végrehajtási rendelete [30/1986. (IX. 1.) MM rendelet] alapján korábban megillető kedvezmények és juttatások rendje. A leglényegesebb változások a következőkben foglalhatók össze: megszűnt az egyes szakképzést folytató iskolatípusonként differenciált, a tanulmányi eredménytől, évfolyamtól és szakmai kategóriától is függő összegű havi ösztöndíj, az ún. nehezen beiskolázható szakmát választó tanulók ösztöndíj-kiegészítése, valamint a szakmunkásképző iskola tanulóját jelképes térítési díj ellenében megillető "ingyenes" tankönyvellátás. Az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulókat megillető kedvezményeket és juttatásokat tehát a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: szakképzésről szóló törvény), a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatásról szóló törvény), néhány más törvény, valamint a jelenlegi tanévben még átmenetileg két, címe szerint azonos tárgyú miniszteri rendelet tartalmazza [a 4/2002. (II. 26.) OM rendelet (a továbbiakban: új rendelet), valamint a 9/1993. (XII. 30.) MüM-MKM együttes rendelet (a továbbiakban: régi rendelet)]. A 2002. március 1. napján hatályba lépett új rendelet szabályait - felmenő rendszerben - első ízben azokra a tanulókra kell alkalmazni, akiknek a szakképzése a 2002/2003. tanévben kezdődött meg a szakközépiskola, a szakmunkásképző iskola és a szakiskola (a továbbiakban: szakképző iskola) szakképzési évfolyamán. Az új rendelet 10. §-ával hatályon kívül helyezett régi rendelet előírásait azonban továbbra is alkalmazni kell azoknak a tanulóknak az esetében, akiknek a szakképzése a 2002/2003. tanév előtt kezdődött meg (11. §). Ebből következően a 2002/2003. tanévben - bizonyos esetekben pedig még a 2003/2004. tanévben is - a szakképző iskola különböző szakképzési évfolyamain tanulmányokat folytató tanulóknak a kedvezményeire és juttatásaira - a törvények mellett - két miniszteri rendelet is tartalmaz előírásokat. Ez a szokásosnál nehezebbé teszi az egyébként is bonyolult jogalkalmazást. Ennek megkönnyítése érdekében a következőkben áttekintjük az iskolai rendszerű szakképzésben részt vevő tanulókat törvények alapján megillető kedvezmények és juttatások rendjét. A szakképző iskolai tanulók kedvezményei és juttatásai a szakképzésről szóló törvény IV. fejezete alapján a következők szerint csoportosíthatók: - oktatási (tanítási) szünetek, pihenő- és felkészülési idő, - pénzbeli juttatás és díjazás, valamint - egyéb kedvezmények, juttatások. 1. Az oktatási (tanítási) szünetekre, a pihenő- és felkészülési időre vonatkozó előírásokat a közoktatásról szóló törvény 52. §-a, valamint a szakképzésről szóló törvény 41. §-a részletesen tartalmazza.

Az iskolákban - így a szakképző iskolában is - a nevelés és oktatás a szorgalmi idő alatt a közoktatásról szóló törvény szerint ötnapos tanítási hetekből álló tanítási év keretében folyik. Ebből következően a szombat és a vasárnap a tanuló számára tanítás nélküli pihenőnap. Tanítás nélküli pihenőnap továbbá a munkaszüneti nap is. A szakképzésről szóló törvény 23. § (2) bekezdése lehetőséget teremt arra, hogy a gazdálkodó szervezet a heti pihenőnapon, illetőleg a munkaszüneti napon - a rendeltetése folytán e napokon is működő gyakorlati képzési helyeken - tanulót gyakorlati képzésre a szakképző iskola hozzájárulásával igénybe vehessen. Az igénybe vett idő helyett természetesen a hét más gyakorlati képzési napján kell ugyanolyan mértékben szabadidő biztosítani a tanuló számára. 2. A tanítási órák között a tanulók részére - az iskola házirendjében meghatározott rend szerint - szünetet kell tartani. Az elméleti tanítási óra (beleértve a szakmai elméleti tanítási órát is) és a szakképző iskolában folyó gyakorlati képzés időtartamáról (a tanítási órák idejéről) a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 9. és 10. §-a intézkedik. Ennek megfelelően az elméleti oktatás keretében a tanítási órák ideje általában negyvenöt (45) perc. (A jogszabály ennél rövidebb, illetőleg hosszabb tanítási órák szervezését és lehetővé teszi a 9. § (3) bekezdésében meghatározott feltételekkel.) A szakképző iskolában a gyakorlati képzést folyamatosan - hatvanperces órákkal - kell megszervezni. A gazdálkodó szervezetnél folyó gyakorlati képzés megszervezésekor a tanuló munkarendje természetesen igazodik a gyakorlati képzést szervező munkarendjéhez. 3. A tanítási év, szorgalmi idő utolsó napját követően legalább harminc (30) egybefüggő napból álló nyári szünet illeti meg a közoktatási intézmények tanulóit. Ez a rendelkezés elsősorban a szakképző iskolák szakképzési évfolyamain tanulók érdekében hangsúlyozandó, ugyanis a szakképzés szakmai követelményeit tartalmazó központi dokumentumok, tantervek két szakképzési tanítási év között, a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő (nyári) szakmai gyakorlat megszervezését írhatják elő. A közoktatásról szóló törvény 52. § (15) bekezdése alapján azonban ilyen esetben is biztosítani kell a legalább harminc (30) napos nyári szünetet. (Az általános képzést folytató évfolyamok esetében ennél tovább tart a tanulók nyári szünete.)

4. A közoktatásról szóló törvény előírása szerint a tanítási év során, a szorgalmi idő alatt legalább három alkalommal (általában ősszel, télen és tavasszal) kell tanítási (oktatási) szünetet biztosítani a tanulók számára. A tanítási (oktatási) szünetek időszakát olyan módon kell meghatározni, hogy az két alkalommal legkevesebb hat összefüggő napból, egy esetben pedig legalább négy összefüggő napból álljon. Tekintettel arra, hogy a törvény nem munkanapról rendelkezik, ezért a tanítási (oktatási) szünetek összefüggő napjaiba be kell számítani a nemzeti ünnepek, munkaszüneti, illetőleg heti pihenőnapok napjait is. A tanítási év közben, szorgalmi idő alatt biztosítandó tanítási (oktatási) szünetek időszakát a közoktatásról szóló törvény felhatalmazása alapján az oktatási miniszter a tanév rendjéről szóló rendeletében határozza meg. A tanév rendjében foglaltak - fenntartóra való tekintet nélkül - minden iskolára kötelezőek. (A 2002/2003. tanév rendjét az oktatási miniszter 47/2002. (VII. 17.) OM, valamint 50/2002. (IX. 10.) OM rendeleteivel módosított 30/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmazza.) 5. A szakképzésről szóló törvény 41. §-a alapján a szakképző iskolai tanulót a tanulmányokat befejező szakmai vizsga előtt a vizsgára való felkészülés céljára legalább tíz (10) nap felkészülési idő illeti meg, amelyet közvetlenül a szakmai vizsga előtt, a gyakorlati képzés idejének a terhére kell kiadni. A felkészülési idő egy ízben illeti meg a tanulót. A szakképzésről szóló törvény - összhangban a közoktatásról szóló törvény említett rendelkezésével - arról is intézkedik, hogy a tanítási (oktatási) szünet és a felkészülési idő kiadásánál a heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat figyelmen kívül kell hagyni. 6. A szakképzésről szóló törvény a pénzbeli juttatásra való jogosultság megállapításánál különbséget tesz azok között a tanulók között, akik tanulószerződés alapján, vagy tanulószerződés megkötése nélkül vesznek részt a szakképzésben. Ez e megkülönböztetés fontos szerepet játszik a társadalombiztosítási szolgáltatásokra való jogosultság tekintetében is. A szakképzésről szóló törvény 44-45. §-a alapján a tanulószerződést kötött tanulóknak a gyakorlati képzésüket biztosító gazdálkodó szervezet a képzés teljes időtartama alatt (oktatási, tanítási szünetben is) havonta pénzbeli juttatást köteles fizetni. A pénzbeli juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni.

A tanulószerződés alapján kötelezően járó pénzbeli juttatás mértéke - az elméleti és a gyakorlati képzési napok számától függetlenül - a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 87. §-ával módosított szakképzésről szóló törvény 44. § (2) bekezdése szerint 2001-ben a minimálbér legalább hét százaléka volt, 2002-ben pedig a minimálbér hat százaléka. A szakképzésben tanulószerződéssel részt vevő tanulók 2001-ben tehát havonta legalább 2800 forint pénzbeli juttatásra voltak jogosultak. Tekintettel arra, hogy a 224/2001. (XI. 21.) Korm. rendelet a 2002. évre érvényes minimálbért 50 ezer forintban határozta meg, ezért a szakképzésben tanulószerződéssel részt vevő tanulók kötelező pénzbeli juttatásának összege 2002-ben 3000 forint. (Ez felel meg ugyanis a hat százalékos előírásnak!) A szakképzésről szóló törvénynek a tanulószerződés alapján járó pénzbeli juttatásra vonatkozó jelenleg hatályos rendelkezése nemcsak abban tér el a korábbi előírástól, hogy csökkent a minimálbér százalékos aránya tíz százalékról hat százalékra, hanem abban is, hogy a 2002. évre vonatkozó rendelkezésből elmaradt a "legalább" kifejezés. Ebből az következhetne, hogy nem lehetséges ennél nagyobb összegű pénzbeli juttatást biztosítani a tanulók részére. Ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szakképzésről szóló törvény 33. § (3) bekezdés e) pontja alapján a gazdálkodó szervezet a vele tanulószerződést kötött tanulók számára - a jogszabály előírásai alapján kötelezően előírtakon felül - további juttatásokat és kedvezményeket biztosíthat. Így pl. a havi pénzbeli juttatás mértékét magasabb összegben is megállapíthatja. 7. A tanulók pénzbeli juttatása, díjazása kapcsán utalni kell a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) rendelkezéseire is. Az Szja tv. 4. §-a szerint a tanulók számára kifizetett pénzbeli juttatás, illetőleg az összefüggő (nyári) szakmai gyakorlat idejére járó díjazás jövedelemnek számít. Jövedelem ugyanis a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze. Ebből következően a pénzbeli juttatásban, díjazásban részesülő szakképző iskolai tanulók is alanyai az Szja tv-nek.

A szakképző iskolai tanulók pénzbeli juttatásának, díjazásának adómentességéről a törvény 3. §-a rendelkezik. A 3. § 71. pontja "szakképzéssel összefüggő juttatásnak" minősíti a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulószerződést kötött tanulókat megillető pénzbeli juttatást, valamint a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulókat az összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a törvény alapján megillető díjazást. A 72. pont e) alpontja ("szakképzéssel összefüggő juttatásnak a hónap első napján érvényes minimálbér 6 százalékát meg nem haladó része") 2003. január 1-jétől módosult. Az új szabályozás alapján adóterhet nem viselő járandóságként kell kezelni a tanulót tanulószerződés alapján megillető, a szakképzéssel összefüggő, pénzbeli juttatásnak - a szakképzési hozzájárulás teljesítésénél, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2001. évi LI. törvény szerint - elszámolható részét. 8. A tanulószerződés alapján gyakorlati képzésben részt vevő szakképző iskolai tanulók kötelező pénzbeli juttatásához kapcsolódóan meg kell említeni még a társadalombiztosítás ellátásaira és a társadalombiztosítási nyugellátásra való jogosultság szabályait is. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről az 1997. évi LXXX. törvény, a társadalombiztosítási nyugellátásról az 1997. évi LXXXI. törvény rendelkezik. A két törvény szerint a tanulószerződést kötött szakképző iskolai tanulók - a korábbi "ösztöndíjas szakmunkástanulókhoz" hasonlóan - biztosítottnak minősülnek, tehát jogosultak a társadalombiztosítási ellátásokra, számukra a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként biztosításban eltöltött idő szolgálati időnek számít, ha erre az időre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. A társadalombiztosítási ellátások fedezetére a társadalombiztosítási járulék szolgál. A szakképző iskolai tanulók esetében a járulékalapot képező jövedelem a tanulószerződésben meghatározott pénzbeli juttatás összege. A társadalombiztosítási jogszabályok alapján a szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő szakképző iskolai tanulók nem minősülnek biztosítottnak, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint egészségügyi szolgáltatásra azonban - a többi közoktatási intézmény tanulójához hasonlóan - a tanulói jogviszonyuk alapján jogosultak.