Premier - Frida

Egy rendkívüli művész, forradalmár és nő története a saját képeiben és Salma Hayek testével elbeszélve - páratlan látvány, és meghökkentő történet, amiből kiderül, hogy a forradalmárok a legnagyobb bohémek.

Viva la revolucion!

Frida
Színes amerikai-mexikói film
Rendezte: Julie Taymor
Salma Hayek, Alfred Molina, Geoffrey Rush, Ashley Judd, Antonio Banderas, Edward Norton

A kedves olvasók nagy részének feltehetőleg nem fog sokat mondani Frida Kahlo neve, bár az arcát talán látták már egy könyvesboltban vagy valahol másutt. Kahlo mexikói festőnő volt, művészetében, politikai meggyőződésében és szexuális erkölcseiben forradalmi nézeteket valló, provokatív művész, akinek munkáit - szokás szerint - jóval halála után fedezték fel. Ami azt illeti, Diego Rivera neve valószínűleg hasonlóan ismeretlen nálunk, pedig róla nagyjából ugyanezt lehetne leírni, annál is inkább, mivel kettőjük sorsa szorosan összefonódott. De a Frida című film tulajdonképpen nem róluk szól, hanem a címszereplő Salma Hayek-ről és a szemöldökéről.
Frida Kahlo ugyanis elsősorban a szemöldökéről volt híres, ami dús volt és bozontos, középen pedig összeért, vagyis CSÚNYA volt. Maga Frida sem volt egy gyönyörű nő, de szikrázó egyénisége ezt feledtetni tudta és nagy sikere volt - mindkét nem körében. Pedig rendkívül érzékeny és sérült ember volt, mivel 18 évesen szörnyű balesetet szenvedett. Éppen barátjával utazott a buszon, amikor vonattal ütköztek és bár Frida a túlélők között volt, rendkívül súlyos sérüléseket szenvedett. A több hónapos kórházi kezelés során számos operációt végeztek rajta, majd gipszöntvények és fűzők kényszerítették hosszú mozdulatlanságra. Ezalatt kezdett el festeni, és amikor végre ismét talpra állt, felkereste az akkor már híres Diego Riverát (Alfred Molina), hogy hozzáértő kritikát kérjen a képeiről. A festő azonban nem csupán építő kritikával járult hozzá hősnőnk munkájához, hanem hamarosan viszony is alakult ki kettőjük között, ami végülis nem kevesebb, mint két házassághoz vezetett.

Rivera azonban nem csak képeiről, hanem kicsapongó életéről is híres volt és ez sorozatos magánéleti válságokat eredményezett - például amikor pont a sógornőjével csalta meg feleségét -, ami helyenként alkotói vagy politikai válságokkal keveredett. Ám Frida Kahlot sem kellett félteni, hiszen minden szempontból méltó partnere volt férjének és megvoltak a maga szaftos kis botrányai. Ilyen volt például a száműzött Trockijjal (Geoffrey Rush) folytatott viszonya - ő és Rivera is meggyőződéses kommunista volt - , de szívesen fordult a gyengébb nem képviselőihez is. A festőnő élete azonban minden kicsapongása ellenére inkább tragikus volt, mint bohém, hiszen a baleset nyomait egész életében magán viselte, a folyton visszatérő fájdalom pedig pokollá tette a mindennapjait, a később fellépő vérmérgezés miatt pedig végül amputálni kellett az egyik lábát. Mindez azonban festményeiben is követhető volt, mert minden tragédiát beleépített képeibe, ami vele történt. A film legnagyobb erőssége az, hogy ezt egyszerre tudja életrajzi elemként és az alkotói folyamat részeként ábrázolni.
Frida ugyanis másként tekintett a világra, egyfajta grafikus módon látta a valóságot. Julie Taymor rendező mindezt beemeli a filmbe: a valóság és a fantázia, az élőképek és a grafikus és animációs elemek gyakran keverednek egymással, sőt, hála az eredeti mexikói helyszíneknek, a helyi folklórral, amiből Frida olyan sokat merített. A film másik erénye pedig maga Salma Hayek, a mexikói csoda. Egyrészt összeér a szemöldöke, amitől nem lett túl szép, de a mosolya, a mozgása, a keze és az alakja mind sugárzik és egyformán jól tudja alakítani a tizenéves fruskát és a tönkrement, halálán lévő 47 éves asszonyt. Mellette néhány fontosabb karakterszerepben feltűnik Antonio Banderas, Edward Norton és Ashley Judd is - többnyire felejthetőek. De a Fridá-ban nem a történet és nem is a színészek a jók, hanem a hangulat , a látvány, a zene és persze Mexikó.

Hivatalos honlap: www.miramax.com/frida/
Magyar honlap: www.uipduna.hu