Premier - Ki nevel a végén

A gyenge magyar cím ugyan sejteni engedi, hogy ki kit nevel meg, de a dörzsölt pszichiáter és a lagymatag kisember közös, nagy kalandja nem csak vicces, de lendületes és eredeti is, Jack Nicholson pedig most is zseniális.

Költséges kezelés

Ki nevel a végén
Anger Management
Színes amerikai vígjáték, 101 perc
Rendezte: Peter Segal
Szereplők: Jack Nicholson, Adam Sandler, Marisa Tomei, John Turturro, Woody Harrelson

Kényszergyógykezelésre jelentkezik egy problémás férfi, amiből aztán sok galiba származik. Ebből első ránézésre úgy látszik, mintha csupán még egy bőrt akartak volna lehúzni a Csak egy kis pánik-féle pszichiáter-páciens alaphelyzetből, de szerencsére nem erről van szó. Ez nem koppintás, hanem egy saját jogon is szórakoztató, és jól működő, többnyire eredeti darab, ráadásul az alaphelyzet is éppen fordított, mert itt nem a doki a tutyimutyi, ellenkezőleg, igazi dörzsölt vagány, amit klienséről nem lehet elmondani.

Dave Buznik (Adam Sandler) ugyanis jól nevelt, kissé lanyha kisállatruha-tervező (!), akit egy légikísérővel történt ostoba félreértésnek köszönhetően a bíróság agressziókezelő terápiára ítél. Kijelölt pszichiátere Dr. Buddy Rydell (Jack Nicholson) - aki véletlenül szintén jelen volt az incidensnél - pedig komolyan veszi feladatát, mert miután a csoportterápiát nem találja elég hatékonynak, és mert Dave véletlenül újabb kínos helyzetekbe keveredik, beköltözik betegéhez. Innentől kezdve beleszól életének minden parányi részletébe: elkíséri a munkahelyére, kellemetlen helyzetbe hozza a főnöke előtt, valamint elcipeli az ország távoli pontjaira, hogy megoldja Dave fiatalkorának elfojtott konfliktusait. És ha még ez sem elég, Buddy bebizonyítja, hogy Dave és barátnője (Marisa Tomei) kapcsolata nem vezet sehová és ráveszi őket, hogy tartsanak mosolyszünetet - majd elviszi a lányt vacsorázni. Mindezt hősünk érthető módon nehezen kezeli, agresszívvé és labilissá válik, vagyis a kezelés egyre kevésbé tűnik sikeresnek, mert Dave egyre dühösebb lesz.

A Ki nevel a végén szórakoztató, és ha nem is különlegesen eredeti, de jól tálalt, különösen a csoportterápiás foglalkozások, ahol Luis Guzman és John Turturro, valamint számos híresség is kedvére bohóckodhat - érdemes odafigyelni rájuk, mert csak rövid időre bukkannak fel - mint dühtől túlcsorduló pancser. Van ugyan néhány eltúlzott poén, mint a verekedés a buddhista szerzetessel, vagy a híres színész transzvesztitaként való szerepeltetése, de egyik sem túl zavaró és mindegyikre jut jó néhány eltalált jelenet is. Kedves, vicces munka, ahol Sandler olyan gyenge filmek után, mint a Sátánka és a Kismenő, végre ismét formában van. És hiába volt Nicholson Oscarra jelölt alakítása olyan figyelemre méltó legutóbbi munkájában, a Schmidt történetében, azért mi mégiscsak így szeretjük: cinikusan, kaján vigyorral és önfeledten gonoszkodva.
A film egyetlen hibája, hogy nem mindig lehet eldönteni, Jack Nicholson vagy Adam Sandler moziját nézzük. Mert ez a furcsa pár jól kiegészíti egymást, de mégis annyira más stílust képviselnek, hogy amikor külön mutatják őket, az olyan, mintha két különböző filmet néznénk. Bár a végét Sandler szokásos idétlen szentimentalizmusa viszi el, de amíg Nicholson uralja a pályát, addig nem kell aggódnunk.

Osztályzat: 5 (ötös)