Premier - Stepfordi feleségek
Az azért kicsit gyanús, ha pont a legnagyobb lúzereknek jutnak a legjobb csajok, akik nem csak szépek, de kérés nélkül is minden megtesznek férjuruknak. Bizarr sztori, furcsa fordulatokkal és a "kétszínű" Nicole Kidmannel.
A teremtés koronái
Stepfordi feleségek(Stepford Wives)
Színes amerikai vígjáték, 93 perc
Rendezte: Frank Oz
Szereplők: Nicole Kidman, Matthew Broderick, Christopher Walken, Glenn Close, Bette Midler, Jon Lowitz
Kinek hogyan tetszik jobban Nicole Kidman? Szőkén vagy barnán, ne adj Isten feketén? Ezt a filmet ugyanis elsősorban azoknak ajánljuk, akik nem tudják a választ erre az egyszerűnek tűnő kérdésre - vagy egyszerűen képtelenek dönteni. Adott ugyanis a szép, okos és akaratos, és nem utolsó sorban feket hajú Joanna Eberhard (
Nicole Kidman), meg az ő kedves, pipogya férje, Walter (
Matthew Broderick). Joanna menő tévéproducer, ám egy lövöldözésbe fulladt közjáték után kirúgják - egy pont olyan tévéműsor végett, mint a nálunk most menő Kísértés -, amitől menten idegösszeroppanást kap. Házasságukat és hősnőnk önértékelését helyrebillentendő hőseink leköltöznek hát a Connecticut-i festői szépségű Stepfordba, ahol minden rendben van, sőt, túlságosan is rendben. Ugyanis az összes itt élő feleség szép, boldog, szolgálatkész és bármikor hajlandó szeretkezni hites férjével - és lássuk be, ez nem természetes. Joanna és újdonsült barátai, a szintén friss stepfordi barátaival rögtön nyomozásba is kezd, hogy a végére járjon a dolgoknak. Csakhogy Walternek tetszik ez a felállás, és a helyi Férfiegylet titkos üzelmeinek köszönhetően Joanna is jó úton halad afelé, hogy valódi stepfordi feleséggé váljon.
A Bryan Forbes rendezte 1975-ös, több tévés folytatást is megért klasszikus feldolgozása mit sem veszített aktualitásából, csak a csinos ruhák tűnnek némileg ávétosnak, bár gyanítom, hogy ez szándékos, és a politikai korrektség nevében egy homoszexuális párost is bevetettek a stepfordi közösségbe - igaz, annyira azért nem voltak korrektek, hogy színesbőrűek is legyenek. De még így is akad néhány egészen friss, meg néhány egészen elhasznált poén, ami valószínűleg elsősorban annak köszönhető, hogy ez a film leginkább a középkorú, vagy még idősebb kororsztálynak szól.Talán ezért is van, hogy a végén fekete komédiába, sőt enyhe thrillerbe hajló sztori lehetett nem lett sokkal merészebb és ironikusabb, de így legalább egy közérthető metaforát és egy meglepő slusszpoént is kapunk a kötelező jellegű happy end mellé. Mindehhez azért persze kellett az is, hogy Nicole Kidman olyan univerzális sztárrá nőjje ki magát, aki bármilyen filmet el tud vinni a vállán, és egyszerre több karaktert is életre tud kelteni - a film egyik legjobb része, amikor megpróbál rendes feleségként viselkedni -, de mégis a stepfordi közösséget vezető, karót nyelt Wellington házaspárt alakító Christopher Walkennek és Glenn Close-nak jutnak a legjobb pillanatok.
