Karácsonyfa-trend, avagy komponáljunk karácsonyfát!

Itt a december közepe, az utcák tele karácsonyfaárusokkal. Szemezgetünk a fával, nézegetjük az árakat, a formáját, a méretét...még nem tudjuk pontosan milyet is szeretnénk. Úton útfélen igen "trendin" felcicomázott fákba bukkanunk. Egységesen összekombinált díszek és színek. Igen egy pár éve született meg ez az új fogalom: karácsonyfa-trend! Ám ahhoz hogy ezt megemészthessük, és átgondolhassuk mit is akarunk valójában látni Szent Este a nappaliban, nézzük csak honnan ered tulajdonképpen ez a Karácsonyfa-dolog?

A karácsonyfa állítása nem számít régi szokásnak. A különböző ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepe minden népnél fontos volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének. A karácsonyfa bibliai eredetű magyarázat szerint ősi, családfa-jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Valamint kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az első emberpár: Ádám és Éva napjára is esik.
A karácsonyfa-állítás német eredetű szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektől az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luther Márton állított először karácsonyfát gyermekeinek. Ő azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta.

Az első, történelmileg is megalapozott adat 1605-ből származik. Egy német polgár írta le, hogy városában akkoriban elterjedt, hogy fenyőfákat állítanak. Akkoriban a fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.
Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Először csak a nemesi családoknál, később a módosabb polgároknál is elterjedt. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyőfa-állítás.
Érdekes például hogy Angliában ma sem szokás fenyőfát állítani, helyette fagyöngyből készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van, ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.

Mivel és miért díszítjük a fát?

A díszítés sokat változott az idők folyamán, de vannak nélkülözhetetlen kellékek, például az ünnepi gyertyák. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták. Régebben fából és textilből készültek a díszek, a fa csúcsára angyalkát vagy csillagot tettek és piros almát, diót akasztottak az ágakra. A szaloncukor sem hiányozhatott, a két háború közt többnyire házilag készítették, és színes papírba csavarták be. A karácsonyfadísz korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács volt. Az 1880-as években jelent meg az üvegdísz.
Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral, színes égőkkel.
A kilencvenes években kissé eltolódott a karácsonyfa-díszítés a minőség és az ízlés irányába.
Már nem divat a szivárvány minden színében csillogó fa, amire akármit rá lehet aggatni. A díszítésben egyre inkább az figyelhető meg, hogy egy szín dominanciájára törekszünk, ez lehet arany, piros, fehér-ezüst, vagy merészebbek a kéket is választhatják.
Bőven van miből választani, de akár otthon is megpróbálkozhatunk díszek készítésével. A díszítésnél fontos, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, hiszen az igazi "ünnepelt" a fa, mi pedig csak egy kicsit segítünk, hogy még pompásabban ragyogjon.

S valóban ma már a fenyődíszítésben is vannak divatirányzatok. Míg tíz éve a minél színesebb, annál jobb elve érvényesült, tavaly az egy színben tartott fák számítottak "trendinek". A csak piros, csak lila, csak kék vagy csak ezüst karácsonyfák még mindig nagyon kedveltek, de úgy tűnik, idén az arany-piros, ezüst-piros lesz a sláger. Természetesen a fenyőfák öltöztetésében sem kell feltétlenül követni a "divatot". A karácsonyfa-díszítés valójában érzelmi kérdés, az számit, hogy ki hogyan érzi leginkább magáénak a fát.

Egy-két hasznos tanács:

Először a csúcsot tűzzük fel, utána az akasztós díszeket helyezzük el, a fenyő törzsétől az ágak vége felé haladva. A következő az égősor (próbáljuk ki előbb, és pótoljuk a kiégett izzókat), utána a szaloncukor és egyéb ehető díszek jöhetnek, legvégül a girlandok, lamék és a csillagszórók.
Vigyázat! A gyertya gyönyörű a fán, de rendkívül tűzveszélyes. Csillagszórót legföljebb szenteste gyújtsunk a fenyőn. A fa gyorsan kiszárad, és a kis sziporkáktól is lángra kaphat.
· Tipp!
Az esztendők során összegyűjtött azonos színű díszeket nem könnyű egyszerre lecserélni. Így azután mi a piros fenyőfát unjuk, barátaink meg a lila, ezüst vagy éppen arany díszeket. Cseréljünk! Így plusz kiadások nélkül kipróbálhatunk egy más kinézetű fenyőfát, vagy akár minden évben más színű fát állíthatunk.
· Jó tudni!
Ha a mennyezetig érő fenyő helyett idén csak méterest állítunk - vagy éppen fordítva - a díszeket is érdemes lecserélnünk. Fontosak lehetnek az arányok ugyanis: a pici fán az apró gömbök, kicsi díszek mutatnak, a nagy fánál ezek nem mutatnak olyan jól. Ugyanígy a kis fákra sem érdemes a nagy gömböket felakasztani, hiszen a dísz akkor szép, ha nem ül rá az ágakra. Ugyanez a helyzet a girlandokkal. A kis fát agyonnyomják, megfojtják a vastag boák, ezek inkább nagy fára valók. A kis fenyőre vékony lamét, apró díszeket válasszunk. A karácsonyi hangulat fontos kelléke a tűz fénye, a sok táncoló lángocska. A gyertyákra szép karácsonyi gyűrűket lehet húzni, a mécseseket pedig kerámia házikóba, fenyőruhába bújtatni.