A múlt árnyai - szövetséges háborús bűnösök

Amikor a II. világháborúról, háborús bűnökről, és Németországról esik szó, az embereknek általában a náci barbarizmus jut eszükbe. De most megjelent egy könyv, amely a szövetségeseket vádolja háborús bűnökkel. Elsősorban az amerikaiak és az angolok repülőgépeiből ledobott bombák romhalmazzá változtatták Drezdát, Hamburgot, Pforzheimet, Dortmundot, Darmstadtot, Kasselt. Olyan városok és épületek tűntek el, amelyek a középkorban épültek. Több mint 600 ezer civil halt meg.

A II. világháború vége felé bombaeső hullott Németországra. A szövetségesek, elsősorban az amerikaiak és az angolok repülőgépeiből ledobott bombák romhalmazzá változtatták Drezdát, (erről szól Kurt Vonnegut: Ötös számú vádóhíd című regénye), Hamburgot, Pforzheimet, Dortmundot, Darmstadtot, Kasselt. Olyan városok és épületek tűntek el, amelyek a középkorban épültek. Több mint 600 ezer civil halt meg.

A német történészek azóta alig foglalkoztak a történelemnek ezzel a fejezetével. Az osztrák származású Jörg Friedrich Üszök című könyvében viszont azt állítja, hogy a szövetségesek ezekkel a bombázásokkal háborús bűnt követtek el és tettüket "civilekkel szemben alkalmazott terrornak" lehet minősíteni. A szerző ezzel nem a történelmet akarja revízió alá venni, mint néhány, a szélsőjobbhoz közelálló történész. Könyve megírása előtt komoly kutatásokat végzett és olyan adatokat talált, amelyek bizonyítják: a szövetségesek tudatában voltak annak, hogy támadásaik hadászati értéke a nullával egyenlő. Katonai célpontok nem voltak, mégis bombákkal tele gépek ezreit küldték e városok fölé.

Ezeknek a háborús bűnöknek a felelősei között Friedrich szerint az első helyen Winston Churchill brit miniszterelnök áll. Mint várható volt, a vád élénk vitát váltott ki, főként Angliában. A brit sajtó kritikái nem Friedrich munkájának technikai részére, nem a feldolgozott dokumentumokra összpontosultak, hanem a szerző állítólagos szándékaira, amely egyenlőségjelet próbál tenni a hitleri csapatok tömeggyilkosságai és a szövetségesek támadásai közé. Friedrich ezt a feltételezést kategorikusan elutasítja.

Vita középpontjában áll egy másik, szintén osztrák származású történész, a Vermontban élő Raoul Hilberg. A 76 éves kutató december elején kapta meg Münchenben a rangos Geschwister-Scholl díjat. Hilberg egész életében annak a bürokratikus gépezetnek a működését tanulmányozta, amely lehetővé tette a zsidók tömeges kiirtását. Rájött és megírta, hogy milyen mértékben járult ehhez hozzá a porosz hagyományok szellemében nevelődött hivatalnok sereg, amely parancsot soha nem vitatott, nem kérdőjelezett meg, a német pontosság a listák összeállításában, a transzportok megszervezésében...De ezek mellett azt a következtetést is levonta, hogy az okok egyike volt a zsidók passzivitása. Ezt a megállapítást sokan vitatják. A Der Spiegelben a történész, aki maga is zsidó, erre így reagált: "Nem kritikaként mondom, hogy a zsidók nem védekeztek eléggé. Ezt csak megállapítom. A zsidó nép akkor úgy döntött, hogy nem lázad fel az állam ellen, hogy ne szolgáltasson ürügyet a további erőszakhoz. Így a többség úgy ment a halál elé, hogy nem védekezett. Ez olyan tény, amelyet nem lehet megváltoztatni." (gluck)