Róma és a barbárok

A germánokat sokszor emlegetjük Európa történelme kapcsán - de tudjátok-e, hogy hányféle nép tartozik e gyűjtőfogalom alá, hogy milyen szerepet játszottak a Római Birodalom kései történetében, s hogyan éltek? Itt választ kaphattok más kérdésekre is.

Germania a rómaiak uralma alatt
Germania a rómaiak uralma alatt

A népvándorlás előtt

A rómaiak két hullámban ismerkedtek meg a germánok különböző törzseivel. Először a Skandináviából és a Balti-tenger partvidékéről érkező népek kisebb csoportjai jelentek meg a limes mentén a 2. század folyamán. Az első források azonban még korábbról származnak, hiszen maga Caesar emlegeti őket a gallokkal vívott háborúiról szóló könyvében. Tacitus már önálló művet szentel nekik, s e könyv címe: Germania.
Mindkét szerző lejegyezte róluk, hogy elsősorban állattenyésztéssel, szarvasmarhatartással foglalkoznak, a földművelés, az árpa, rozs és tönkölybúza termesztése az asszonyok és az öregek feladata. A nemzetségek közös tulajdonként kezelték a földeket, s mivel kis népsűrűségű, ritkán lakott területek voltak ezek, így a talajváltó gazdálkodást alkalmazták. Ennek a lényege, hogy évente új földet osztanak ki a közösség tagjai között, az előző évit parlagon hagyták addig, amíg vissza nem nyerte termőképességét. Miután föld volt bőven, ezért a földbirtok nagyságát az határozta meg, hogy a család mennyit bír megművelni.
Társadalmuk már differenciálódást mutatott. Élén a népgyűlés által választott és korlátozott hatalmú király állt. A hadjáratok idejére a népgyűlés választott hadvezért is. A népgyűlés vagy másképp a szabad férfiak gyűlése volt tehát a legfontosabb döntések és a bírák kiválasztásának a helyszíne. A szabad fegyveres germánok alkották tehát e társadalom alapját, de ők nem voltak egyenrangúak. Kiemelkedtek közülük a nemzetségek vezetői, a törzsi vezetők. Ők ajándékot kaptak a közszabadoktól, és melléjük csatlakozott a fiatal harcosokból álló kíséret. Külön privilégiumként számukra engedélyezték a többnejűséget, az egyszerű szabadoknak általában csak egy felesége volt. A kísérethez tartozó fiatal férfiak a vezetőjüktől kaptak ellátást, fegyvert, lovat - és ezért cserébe akár az életüket is áldozták érte. Ez a szerveződés már túlmutat a vérségi, nemzetségi kereteken, hiszen nem vérszerinti rokonaik, hanem a szolgálatukat elfogadó iránt tartoztak hűséggel. Ismerték a rabszolgaság intézményét, bár az ő helyzetük jobban hasonlított a római colonuséhoz, mint a klasszikus értelemben vett rabszolgáéhoz. A germán rabszolgának saját gazdasága, családja, otthona volt, s ennek fejében természetbeni járadékokkal tartozott az urának.

Odin
Odin
Politeista vallásuk istenei két csoportra oszthatók: vannak a fegyveres, harcias istenek és vannak a békeszeretők, termékenységet biztosítók. E tényből a vallástörténészek arra a következtetésre jutottak, hogy a germán nép valaha egy harcias állattenyésztő és egy békésebb földművelő népcsoport összeolvadásával alakult ki. Vallásuktól nem idegen az emberáldozat bemutatása sem. Ennek egyik elemeként a halott harcost gyakran "elkísérte feleség, szolga" a Valhallába, Odin főisten túlvilágot jelképező palotájába. A vallási szertartásokon fontos szerepe volt a mágikus írásjeleknek, a rúnáknak is.
A népvándorlás előtti időszakban csak a gótok keresztelkedtek meg, ők a kereszténység ariánus változatát vették fel. (a frankok kivételével minden germán nép a gótoktól veszi át majd a kereszténységet, ezért értelem szerűen ők is ariánusok lesznek.)