A barbár népek

Számos barbár nép tűnt el viszonylag gyorsan a történelem süllyesztőjében. Egyesek neve alig jelent valamit, más népek viszont mélyen beivódtak a kollektív tudatba. Gondoljunk csak a vandálokra! E népekkel ismerkedhetünk meg a Róma és a barbárok című cikk folytatásában.

Kelták

Bár a kelták nem tartoztak a népvándorlók sorába, kultúrájuk az európai világ egyik alappillére. A Nyugat- és Közép-Európában elő kelta népekről írnak a görög és római források is. Később a római hódítások során asszimilálódtak, felvették a keresztény hitet is. Az 5. századra gyakorlatilag eltűntek a kontinensről, és csak Britanniában őrizték meg eredeti nyelvüket, kultúrájukat. E tény a brit területeken érvényesülő római hatás rövidségével magyarázható. Így maradhatott meg Walesben, Skóciában, Írországban a kelta nyelv, az irodalom, a bárdok és druidák világa. A druidák vezették a társadalmat: papok, bírák és tanítók voltak egy személyben. A bárdok, vagyis énekmondók közvetítették a hősénekeken keresztül e nép vallási elképzeléseit és világi hősiességről szóló elképzeléseit. A Brit szigeteken élő kelták egy része vándorolt vissza Bretagne területére. A legnagyobb kelta népcsoport a gall volt, ellenük folytatta elkeseredett harcait Julis Caesar Gallia meghódításáért. A római hódítás sikeres volt.
A kelták anyagi kultúrája jelentős mértékben meghatározta az európai civilizáció alakulását. A fémművességük magas színvonalát nem csupán a gyönyörű ékszereik bizonyítják, hanem sok használati tárgyat, fegyvert, szerszámot készítettek vasból. A vaspapucsos faeke is az ő találmányuk volt. A kerámiaiparuk is fejlett lehetett, valószínűleg tőlük származik a fazekaskorong ötlete is.
Társadalmuk alapját a szabadok széles rétege alkotta, de ismerték a személyi hűségen alapuló függőséget, vagyis nem csak a vérségi kötelékek határozták meg a társadalmi viszonyokat.