Források a barbárokról

Róma és a barbár népek viszonyáról, illetve a különböző barbár államalakulatokról korábbi cikkeinkben sokat olvashattatok. Most a témához kötődő forrásokkal ismerkedhettek meg, s ezek elolvasása után kérdésekkel tesztelhetitek tudásotokat. Jó munkát!

Marcellinus
Marcellinus

A hunok társadalmi rendje és szokásai

Ammianus Marcellinus római történetíró töredékesen fennmaradt művéből. A szerző a 4. században élt, és a birodalom története mellett fontos forrás a limes népeinek életéről is. Önmaga a tárgyilagosság hívének tartotta magát, de mint látni fogjuk, e téren a megvalósítás helyenként gyengére sikeredett - mondhatni kilóg az a bizonyos lóláb...


"A hunok népe, melyről a régi írások alig emlékeznek meg, a Maeotis mocsarain túl, a Jeges-óceán mellett tanyázik; vadsága minden képzeletet felülmúl. Gyermekeik arcát mindjárt megszületésük után mélyen behasogatják, hogy az össze-vissza ráncolódó sebhelyek megakadályozzák a serdülő fiúk szőrzetének kiütközését. Így is öregszenek meg, szakálltalanul; nincs bennük semmi szépség, olyanok, mint az eunuchok: zömök, izmos termetűek, vastag nyakúak, ijesztően formátlanok; az ember két lábon járó állatokhoz, vagy hídkorláthoz használt, elnagyoltan faragott tuskókhoz hasonlíthatná őket. De bármennyire visszataszító is emberi megjelenésük, életmódjuk folytán mindenesetre olyan edzettek, hogy sem a tűznek, sem az ízletes ételnek nem érzik hiányát, hanem vadnövények gyökereivel és félig nyers juhhússal élnek, amelyet combjuk és a ló háta közé illesztve rövid ideig melegítenek. Sohasem húzódnak épület födele alá; az ilyesmit úgy kerülik, mint az emberek megszokott életétől különválasztott temetőket. Náluk még csak egy náddal fedett kunyhót sem lehet találni. Így kóborolnak szerte a hegyekben és az erdőkben, hiszen csecsemő koruktól fogva megszokták a hideget, az éhezést és a szomjúságot. Idegenben sem vonulnak födeles hajlékba, csak végső szükségben, mert nem érzik magukat biztonságban, ha tető van fölöttük...
... Ennek a népnek minden tagja éjjel-nappal lóháton intézi az adásvételt, így eszik és iszik, és az állat keskeny nyakára dőlve alszik, olyan mélyen, hogy még mindenféle álmot is lát. Még akkor is így tanácskoznak, amikor komoly dolgot kell megvitatniuk. Nem élnek szigorú királyi uralom alatt, beérik főemberek alkalmi vezetésével, de tönkre is teszik, ami útjukba akad.
... Ezeknél senki sem szánt, még csak hozzá sem nyúl az ekéhez: mindannyian jelölt lakóhely nélkül, otthon, törvény, állandó szokás nélkül kóborolnak, mintha mindig menekülnének valaki elől lakásul szolgáló szekereikkel. Itt szövik asszonyaik azokat a borzalmas ruhákat, itt érintkeznek a férfiakkal, itt szülik meg és nevelik gyermekeiket, amíg fel nem serdülnek. Ha valakit megkérdeznének közülük, hogy hol született, nem tudna rá felelni, mert máshol fogant, messze onnan született meg és még messzebb nevelkedett."

Kérdések

1. "Nem élnek szigorú királyi uralom alatt, beérik főemberek alkalmi vezetésével, de tönkre is teszik, ami útjukba akad." Hogyan kapcsolódik össze ennek a mondatnak a két fontos tétele: vagyis hogy nincs központosított hatalom és a támadásokkor megfigyelhető pusztítás?

2. Mely állításoknál érezhető, hogy a szerző eredetileg katona volt?

3. Keress a szövegből példákat a szerző negatív érzelmeire, elfogultságára!

4. A hunok nomád életet élő állattenyésztő népek voltak. Az életmódjuknak mely elemei azok, amelyek előtt szinte értetlenül áll egy szervezett bürokráciával működő, városokban bővelkedő birodalom polgára? Miért nem tekinti ezeket a szokásokat értéknek?