Dawes-terv

Háborúk után a gazdaságot konszolidálni igencsak összetett feladat, hiszen az egyoldalú haditermelést békegazdasággá alakítani komoly kihívást jelent. Még problematikusabb ez akkor, amikor a győztes államok még bizalmatlanok is egymással szemben.

Ismétlő kérdések

1. Miért és hogyan robbant ki az I. világháború? (Gondold végig a háborús felelősség kérdését!)

2. Milyen háborús célok és tervek jellemezték a központi, illetve az antant hatalmakat? Ezen célok megvalósításához milyen haditerveket társítottak?

3. Melyik fél nyerte meg a háborút, s a győzelem milyen okokra vezethető vissza? Milyen kihatással volt a diktált béke a nemzetközi politikai viszonyokra?


A válaszadásban segítségedre lehetnek a SULINET DIGITÁLIS TUDÁSBÁZIS vonatkozó anyagai is.


Katonák a lövészárokban ...
Katonák a lövészárokban ...

Háború és béke


A Német Császárság 1918. november 11-én kapitulált, s az antanthatalmak a kompromisszumosnak egyáltalán nem mondható versailles-i békében kívántak nyomatékot adni győzelmüknek. A súlyos területi veszteségek mellett az új német köztársaságnak tudomásul kellett vennie a német hadsereg radikális leszerelését (légierő, tengeralattjáró flotta, nehéztüzérség megszüntetése), s a győztesek igyekeztek Németország teherbíró-képességét a háború után is próbára tenni. A német talpra állást leginkább a jóvátételek révén tudták kontrollálni, bár az effajta megoldással járó problémákat már a versailles-i béke (1919. június 28.) is sugallta:

"A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Németország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák. A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik és Németország kötelezi magát, hogy jóváteszi mindazokat a károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása okozott az alatt az idő alatt, amíg ez a hatalom Németországgal hadi állapotban volt ..."

A jóvátétel pontos összegét azonban azonnal nem állapították meg, hanem úgy döntöttek, hogy a Jóvátételi Bizottság a "fent említett károk nagyságára vonatkozó határozatát legkésőbb 1921. évi május hó 1-ig kell meghozni és a német kormánnyal mint kötelezettségeinek teljes összegét közölni". De a "Szövetséges és Társult Hatalmak" már a végső összeg meghatározása előtt lehetőséget biztosítottak a jóvátételi törlesztések megkezdésére, ugyanis ezt e kormányok "ipari és gazdasági életük újjáépítése" igencsak megkívánta. 1919-1921 között 20 milliárd aranymárka törlesztését irányozták elő, melyet a németek "aranyban, árukban, hajókban, értékpapírokban vagy egyéb módon" fizethettek.


A jóvátételi összeg meghatározása azonban összetett és számos buktatóval járó problémának bizonyult. Nehezítette a dolgot, hogy a győztes hatalmak saját békegazdaságuk stabilizálásán túlmenően az USA-tól felvett kölcsönöket is a háborús jóvátételből kívánták fizetni. A szövetségesek a békekötés után két évvel (1921. január 24-29.) jóvátételi konferenciára gyűltek össze, s úgy döntöttek, hogy Németországnak 42 éven át 226 milliárd aranymárkát kell jóvátételként fizetnie. Ezt a német fél elutasította, s kijelentette, hogy 50 milliárd márkát hajlandó fizetni, melyből 20 milliárdot ezidáig már teljesítettnek is tekintett. A Jóvátételi Bizottság pár hét mérlegelés (1921. április 27.) után a jóvátétel összegét 132 milliárd aranymárkában határozta meg, s ultimátumban követelték Németországtól a határozat elfogadását, amire május 11-én a német fél hajlandónak is mutatkozott.