Oroszország a szövetségek mentén

Oroszország sorsában jelentős fordulatot idéztek elő a XIX. században a szövetségi rendszerek, ám nagyhatalmi helyzetét nem kérdőjelezték meg. A XX. században azonban többször is felmerült annak az igénye, hogy a veszélyes hatalmat háttérbe szorítsák.

Az antant oldalán

A XX. század úgy köszöntött Oroszországra, hogy ténylegesen egy szövetségest tudhatott maga mellett, mégpedig Franciaországot. Angliával és az Osztrák-Magyar Monarchiával a balkáni konfliktusok miatt nem volt felhőtlen a viszonya. 1899-ben Angliával még sikerült megegyezni a kínai érdekszférák megosztásáról, sőt olyan sikeresen terelte el Oroszország az európai államok figyelmét távol-keleti ténykedéséről, hogy ekkortájt Mandzsúriát már gyakorlatilag protektorátusként kezelhette. 1902-ben viszont megszületett az az angol-japán egyezmény, mely Oroszországgal szemben az ázsiai országot támogatta diplomáciai és katonai tekintetben egyaránt. Ekkor az oroszok Kínával igyekeztek rendezni kapcsolataikat, s az angolokkal is tárgyalásokba bocsátkoztak, de az orosz-japán háború kitörése közbeszólt. Részben az angol támogatásnak köszönhetően sikerült Japánnak Oroszországot 1905-re legyőznie. A japánok ekkor súlyos békefeltételekkel álltak elő, ezeket azonban angol közbenjárásra sikerült mérsékelni. Ennek viszont az volt az ára, hogy Oroszország egyre közelebb kényszerült az antanthoz, melynek 1907-ben tagja is lett. 1905-ben ugyan még Németország is reménykedett egy orosz-német szövetségben, ráadásul egy kontinentális szövetség lebegett II. Vilmos szeme előtt, melyben az oroszokra komoly szerep hárult volna, ugyanis az orosz félen keresztül kívánta becsábítani a szövetségbe Franciaországot. A várakozásával ellentétben erre a franciák nem mutattak hajlandóságot, sőt Oroszország is eltávolodott Németországtól félve a francia pénzügyi támogatás elapadásától. Az orosz-japán háború és az orosz forradalom által súlyos helyzetbe került Oroszország nem engedhette meg magának, hogy lemondjon a francia kölcsönökről. Az 1. marokkói válságot lezáró algecirasi konferencián az orosz és angol álláspontok is közeledtek, majd 1907-ben végleg lezárták a keleti gyarmati ellentéteiket, így Oroszország a hármas antant tagjává vált. A második marokkói válság idején még szorosabbra zárult az antant szövetségi rendszere, mikor a franciák és az oroszok között 1912-ben egy tengerészeti egyezmény is született.
Időközben a Balkánon is egyre feszültebbé vált a helyzet, mely az osztrák-szerb ellentétek folyománya volt. 1906-ban a Monarchia vámháborúban kívánta Szerbiát térdre kényszeríteni, de épp az ellenkező hatást érte el. Szerbia közeledett az antant, illetve Oroszország felé. 1908-ban Oroszország határozott tiltakozása ellenére a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, de ebben a kérdésben a franciák és az angolok nem támogatták az orosz felet, így a háború ekkor elmaradt. Oroszország sértettségében a hármas szövetséghez közeledett, először az olaszokkal, majd 1910-ben a németekkel kötöttek egyezményt. Ezek az egyezmények csak átmenetinek bizonyultak, s az oroszok sértettsége hamar elpárolgott. A Balkán-háborúk és az I. világháború kirobbanása ismét az antant kapcsolatokat erősítette.