Fentről nézve

Az I. világháborúban számos új technikai elem jelent meg, amely hozzájárult a modern tömegháború kialakulásához. Ezek közé tartozott a harci repülőgép is, melyet kezdetben többnyire felderítésre használtak, később tűzfegyverrel szereltek fel, és ...

Légifelvétel a pusztulásról
Légifelvétel a pusztulásról

Repülőgépek az I. világháború kezdetén

A Wright-fívérek 1903-ban alkották meg modern repülőgépüket, amely csak 1910-ben volt képes először felülkerekedni a léghajóval vívott küzdelemben. Ezek alapján nem csoda, hogy 1914-ben a szembenálló felek még jelentéktelen mennyiségű repülőgéppel kezdték meg az első világháborút. Ezek az egyszerű légi járművek csupán egyetlen harci feladatot, a felderítő szolgálatot tudták ellátni. Kivételt csupán a bombázásra is alkalmazható orosz négymotoros repülőgépek képeztek. A háború első éveiben a repülőgépek hadászati mélységben történő bevetése szóba sem kerülhetett (1914 augusztusában például, amikor néhány osztrák-magyar repülőszázadot a szerbiai arcvonalról a galíciai frontra kellett áttelepíteni, a repülőgépeket és a személyzetet vasúton szállították). A katonai vezetők a repülőgépet főleg a közelfelderítésre tartották alkalmasnak, és a területen már a háború kezdetén - a mazuri és a marne-i csatákban (1914 szeptember; keleti és nyugati front) - fontos szerephez jutottak. A központi hatalmak katonai célokra a Taube (galamb), a franciák és az angolok a Blériot XI és a Voisin 3 típusú repülőgépeket használták.

A repülőgép műszaki fejlődéséhez a legnagyobb mértékben a korszak katonai követelményei járultak hozzá. A villámháborús kudarcok után lövészárokháborúra rendezkedtek be a harcoló felek, és ebben a statikus harcászatban igen korán kiderült, hogy a repülőgépek komoly hatással vannak a hadműveletekre - még ha kezdetben csak a megfigyelések révén is. Már a háború előtt felvetődött az a gondolat, hogy géppuskát szereljenek a repülőgép fedélzetére, ám 1914 őszén ezt a kérdést még nem oldották meg. A fedélzeti fegyverzet ugyanis túlterhelte volna a repülőgépeket. A háború első hónapjaiban a légi felderítés még amúgy is veszélytelen vállalkozásnak bizonyult, hiszen az 1000-1500 méteres magasságban szálló géppel szemben a földi csapatok fegyverei szinte teljesen hatástalannak bizonyultak. Csekély számban használtak ugyan légvédelmi lövegeket, de ez az új fegyverfajta akkor még igencsak kezdeti, kísérleti fegyvernek számított.

Francia repülőgép
Francia repülőgép

Az első légi harcot a háború harmadik hónapjában, 1914. október 5-én a nyugati fronton egy Taube és egy Voisin 3 típusú repülőgép személyzete vívta. A repülőgépek személyzetét ekkor csupán nagy űrméretű pisztollyal, karabéllyal, esetleg gyorstüzelő puskával szerelték fel. A repülőgépek korlátozott mértékben már a háború kezdeti időszakában beavatkoztak a földi harcokba. A franciák és az angolok az ellenség menetoszlopaira ceruza nagyságú hegyes acélpálcákat szórtak. A világháború első bombáit egy német pilóta dobta le, 1914. augusztus 30-án. A kisméretű, kézzel ledobható légibombákat hamarosan minden katonai repülőgép fegyverzetében meg lehetett találni.

A hadviselő felek 1914/15 telén már megnövelt teljesítményű repülőgépeket állítottak szolgálatba, amelyek repülési csúcsmagassága már elérte a 3000 m-t, és nagyobb teherbírásuknál fogva alkalmasak voltak arra, hogy rájuk fegyvereket, fényképező berendezést és rádiót szereljenek. 1915-ben jelentek meg az első vadászrepülőgépek: a francia Morane-Saulnier N és a Nieuport 11 C1, továbbá a német Fokker E-III. típusok. Feladatuk eleinte a felderítőgépek kísérése volt, majd pedig a légi harcok főszereplőivé váltak.

A repülőgépen a fedélzeti géppuska elhelyezése kezdetben sok gonddal járt, ugyanis a géppuskát a repülőgép orr -részébe kellett beépíteni, úgy hogy előrefelé lehessen tüzelni vele, azonban a forgó légcsavar a pontos kilövést akadályozta. A franciák azzal a megoldással kísérleteztek, hogy a géppuskát a Nieuport vadászgépnél a felső szárnyra helyezték, és így a légcsavarköz fölött szabadon tudtak lőni. A Morane-Saulnier repülőgépen a légcsavarkörön át viszonylag lágy rézlövedékkel tüzeltek, a légcsavart a sérülésektől páncélozással védték. A később általánosan elterjedt megoldást, a szinkronizált géppuskát a németek fejlesztették ki. A szinkronizált géppuskánál a lövést egy vezérlőszerkezet segítségével a forgó légcsavar váltja ki, így a lövedék akadálytalanul áthaladhat a légcsavarkörön.

Sztudva Vilmos