Brezsnyev után vízözön?

1982. november 10-én meghalt L. I. Brezsnyev, aki 1964 óta - amikor is Ny. Sz. Hruscsovot távolította el pozíciójából - töltötte be az SZKP főtitkári tisztségét. Utóda az 1956-ban Magyarországon szovjet nagykövetként is tevékenykedő Jurij Andropov lett, aki a KGB elnökeként volt "jogosult" e címre. Andropov a korábbi politikai viszonyok átalakítását tűzte ki célul, s ehhez megfelelő utódot kívánt knevelni. Világosan látta a Szovjetunió válságát, s négy pontban össze is foglalta a válság alapvető elemeit:
Szükségesnek tartotta

• a politikai és gazdasági irányítás demokratizálását
• a Nyugat és Kelet közötti technológiai és technikai különbség csökkentését
• a gazdaság egészének reformját az önigazgatás és a piacgazdaság kombinációjával
• a párt erkölcsi tekintélyének helyreállítását (a korrupció, az alkoholizmus elleni fellépés és a munkafegyelem megszilárdítása)

A problémák felismerésén és nyílt hangoztatásán túl a gyakorlati cselekvésre már nem nyílt módja, mert 1984-ben meghalt. Az új főtitkár nem egy energikus, fiatal, reformokban gondolkodó személy lett, hanem egy hagyományos értelemben vett "pártapparatcsik", Konsztantyin Csernyenkó, aki a hagyományos pártvonal és a fiatalok küzdelméből győztesen került ki. Csernyenko 1911-ben született és azt az irányvonalat testesítette meg a pártapparátuson belül, hogy a Kb-tagok életük végéig töltsék be a tisztségeket, így a fiatalabb generáció egyelőre a másodvonalba kényszerült. Csernyenko azonban mindössze 13 hónapon keresztül állt csak a Szovjetunió élén. Hirtelen bekövetkező halálát követően 1985. márciusában Mihail Gorbacsov lett a főtitkár, aki a korábbi gerontokráciával (vének uralma) ellentétben rendkívül fiatalon, 54 évesen foglalhatta el pozícióját.

Gorbacsov lendületes politikája

Gorbacsov 1931-ben született, 1955-ben jogi egyetemet végzett, de szakmájában nem dolgozott egy napot sem, inkább a pártapparátust választotta. 1955-62 között Sztavropolban a Komszomol első titkára volt, majd 1970-ben a Sztavropol-vidéki pártbizottság első titkárává nevezték ki. Első sikereit azzal aratta, hogy Sztavropolban az átlagnál sokkal jobb mezőgazdasági teljesítményeket sikerült elérni, s emiatt felfigyeltek rá. Személyes hatást pedig azzal sikerült kiváltania, hogy a Sztavropol környéki gyógyüdülőket látogató pártvezetőket fogadta. Szuszlov és Andropov voltak többek között vendégei. Brezsnyev inkább a Krím és Fekete-tenger környéki üdülőket látogatta, s emiatt a Krím első titkárát Szergej Medunovot támogatta, aki viszont korrupciós botrányba keveredett, s így kiesett a politikai élmezőnyből.
Gorbacsovot 1978-ban Moszkvában a Központi Bizottság (KB) titkárává választották, s a mezőgazdaság felügyelete tartozott a hatáskörébe. Országos viszonylatban viszont nem sikerült a mezőgazdaságot "sikerágazattá" tenni, sőt súlyos válság jellemezte az 1978-1983 között időszak agrárpolitikáját. Ennek ellenére Gorbacsov pályája felfelé ívelt továbbra is, bekerült a Politikai Bizottságba (PB), ami a legfelső hatalom előszobájának tekinthető. A fentiek alapján már nem meglepő, hogy éppen Szuszlov és Andropov voltak a fő támogatói. Amikor Andropov főtitkár lett, a hatvanas évek nemzedékének lelkes tagjai közül választott magának utódot, nevezetesen Gorbacsovot tekintette lehetséges utódának. Arra számított, hogy kb. egy évtizednyi hatalomgyakorlása idején Gorbacsovot mint a fiatalok nemzedékének képviselőjét alkalmassá teszi arra, hogy folytassa az általa megkezdett utat, s erre a szerepre a többiek - a gerontokrácia képviselői - is elfogadják. Andropovot korai halála megakadályozta abban, hogy a Szovjetunió egyik alapvető gondját az utódlás kérdését megnyugtatóan tisztázza. (Megfelelő utód kijelölésében sem Lenin, sem Sztálin, sem Hruscsov nem tudott kellő lépéseket tenni.)

• Korábban a Sulineten
• Sugárzás a határon
• Könyvajánló - A jó Sztálin

Név:

Jelszó: