Felvilágosult abszolutizmus

Európa keleti felében a fáziskésésben lévő államok felfigyeltek a nyugati abszolutizmusokra, és a felvilágosodást eszközként használva birodalmakat hoztak létre. Amely állam figyelme elhomályosult, az bukásra ítéltetett. Ily egyszerű lenne, vagy ...?

Honnan is az elnevezés?

A felvilágosult abszolutizmus megnevezés a francia fiziokratáktól származik (1767-ből), és az abszolutizmus egy sajátos válfaját takarja. A 18. században néhány közép- és kelet-európai uralkodó (pl. II. Frigyes, II. József) a felvilágosodás tanait is felhasználó, polgári jellegű reformokat vezetett be alapjaiban feudális jelleget megőrző országában. A kortársak a „felvilágosult despotizmus” kifejezést használták e kormányzati filozófiára. A felvilágosult abszolutizmus kifejezés a történettudományban Wilhelm Roscher révén honosodott meg 1847-ben, midőn az abszolút monarchia három korszakát – konfesszionális, udvari, felvilágosult – különböztette meg.

II. Frigyes
II. Frigyes

Minta és ideológia

A felvilágosult abszolutizmusok ideológiai tekintetben a felvilágosodás azon gondolatára vezethetők vissza, miszerint a társadalom a királyától, a „nép első szolgájától” várja a szabadság és boldogság birodalmának megteremtését. Az új uralkodói ideál a kormányzás dolgaiban járatos, hivatása iránt elkötelezett király, aki a közjó előmozdításán fáradozik, amin az alattvalók anyagi jólétét és földi boldogságát kell érteni. Ez egyfajta kulturális és politikai paradigmaváltást is jelzett, mivel az uralkodók már hatalmukat nem az isteni jellegre, a személyes szakralitásra vezették vissza, hanem „a kollektív akarat képviseletére” (Monod, P. K.) Az uralkodók egy része ezt a várakozást arra használta fel, hogy tőkés polgárság híján a nemességre és más társadalmi rétegekre támaszkodva reformok útján megújítják, sőt beteljesítik az abszolutizmust. (Vö. államrezon elmélet) Ennek érdekében korszerűsítették a kormányzati, jogi és pénzügyi intézményeiket.
A (fél)periféria országok uralkodóinak valódi célja a hatalmi rendszer megváltoztatása nélküli modernizáció, a nyugathoz (centrumhoz) való felzárkózás volt. (A közép-kelet-európai uralkodók XIV. Lajos abszolút, adminisztratív monarchiáját tekintették mintának.) Az uralkodók döntéseit többnyire a nagyhatalmi, politikai és gazdasági megfontolások vezették, mintsem a felvilágosodás eszmerendszere. Ezért sem indokolt a „koronás forradalom” kifejezés alkalmazása, mert ugyan számos reformot vezettek be a felvilágosult abszolutista uralkodók, de kerültek minden alapvető politikai rendszerbeli változást. Saját hatalmuk megerősítését, illetve vetélytársaik gyengítését, támadásaik kivédését szolgálta az államrezon (államérdek) elmélet alkalmazása is. A felvilágosult abszolutizmusok uralkodói azt vallották, hogy minden (politikai, társadalmi, katonai, kulturális stb) változásnak az állam érdekeit kell szolgálnia. Ebből is kitetszik, hogy az államrezon elmélete, vagyis az államnak, mint akár a társadalom egészétől, az egyes embercsoportok érdekeitől elkülönülő, önálló szervezetnek a fennmaradásához, megszilárdulásához és továbbfejlődéséhez fűződő érdek határoz meg minden változtatást.

A porosz sereg
A porosz sereg