A forradalom szülöttei

Ki tudná megérteni Oroszország történetét, ha nem igazodna el a korabeli pártok között, ha nem ismerné azok programját, ha nem lenne tisztában a tagság érdekeivel? A sorsdöntő1917. év történései ezen ismeretek hiányában könnyedén összekuszálódhatnak.

Orosz Nép Szövetsége

A monarchista pártok nem voltak népszerűek a XX. század első évtizedésben, ennek ellenére létrehozták a maguk szervezeteit, ezek közé tartozott az 1900-ban alapított Orosz gyűlés (Russzkoje szobranyije), mely már 1901-ben megjelentette a szabályzatát. Kezdetben kulturális és nevelő munkával kívánt társadalmi egységet teremteni, és a konzervatív irányzat olyan jeles képviselői vezették a mozgalmat, mint D. P. Golicin, M. V. Volkonszkij, A. Sz. Szuvorin és B. V. Nyikolszkij. Idővel az összes jobboldali erőt magába tömörítette, 1905 novemberében pedig egy újabb programot jelentettek meg, amelyben megerősítették a korlátlan uralkodói hatalom követelményét, valamint az uralkodó és a nép közötti szorosabb kapcsolat kialakítását szorgalmazták. Mivel „a Cárért, a Hazáért és a Hitért” jelszóval jelentős tömegeket vonzottak a rendezvényeikre, ezért a párt mindvégig meg volt győződve arról, hogy a nép támogatja a pártot. Határozottan képviselték azt a nézetet, miszerint a polgári szabadságjogok csak a nyugati világban hordoznak komolyabb értéket, Oroszországban nem, mert az orosz nép teljesen más elvek és történelmi viszonyok szerint szerveződött, vagyis Oroszországban életképtelenek a „külhoni virágok”.
Október Nép Szövetsége néven ultrakonzervatív, monarchista pártként cárhoz közelálló személyek hozták létre a pártot, majd tették a legális jobboldali erők gyűjtőpártjává. Különösen falun és a kispolgárság körében vált népszerűvé, taglétszáma a megalakulást követően (1905-1907) ezer fő volt, mégis ezzel a korszak legjelentősebb pártjává vált létszámát tekintve is. A szervezet önállóan napilapot is kiadott, melynek címe Orosz zászló volt, és idővel elérte a 15 ezres példányszámot is. A párt főbb vezetői ekkoriban A. Dubrovin, V. Puriskevics, Ny. Markov, Ny. Juszkevics-Kraszovszkij és Puriskevics volt.

Raszputyin
Raszputyin
A párttal szoros kapcsolatban álltak az ún. feketeszázas csoportok, amelyek pogromaikkal a cári kormányzatot kívánták befolyásolni, eszköztárukban az antiszemitizmusnak, a terrornak és a dezinformálásnak fontos szerepet szántak. Általában ún. céhekbe tömörültek, és egy-egy gyárhoz, üzemhez kötődtek. Teaházakban, kocsmákban, templomokban gyűltek össze, gyakran egyházi áldás mellett kezdtek hozzá akcióikhoz, melyek az érintett társadalmi csoportok (liberális értelmiségiek, zsidók, baloldaliak) megfélemlítését szolgálták. A feketeszázak, miként a Szövetség tagjai is a nagyvárosi tömegnyomort, a prostitúciót, a bűnözést és az idegeneket (rajtuk általában a zsidókat, illetve a németeket) értették. Céljuk a cári hatalom megerősítése és Oroszország expanzív politikájának valóra váltása volt, melyhez eszközként használták fel az antiszemitizmust, a nemzetiségekkel szembeni ellenérzéseket, ezzel párhuzamosan elleneztek minden autonómiatörekvést.
A Szövetség rendkívül jól szervezett volt, politikai törekvéseik biztosítása érdekében még attól sem riadtak vissza, hogy tagjai részt vállaljanak Raszputyin meggyilkolásában.