Ideológiák - szocializmus

Ez talán a legsokszínűbb ideológia, melynek képviselői jobbára csak abban értenek egyet, hogy a kapitalista tulajdon- és elosztási viszonyok elvetendők, és egyenlőségen alapuló társadalmi rendszert kell létrehozni. Hogyan? Ez a megosztó kérdés.

A szocializmus kifejezés a socium [lat] közösség (illetve a socius = társ) szóból ered, és mint politikai ideológia megnevezése az 1830-as években alakult ki, midőn a liberalizmus által hirdetett kapitalizmus visszásságai is kezdtek megmutatkozni, és a "munkásosztály" fogalma, kategóriája is elterjedt a köztudatban. Először R. Owen követőit nevezték szocialistának (1827), majd Saint-Simon követőit is ehhez az irányzathoz sorolták.
Kezdettől fogva több meggyőződést, tant, politikai praxist foglalt magában , ezért egyetlen konkrét tanítással sem azonosítható, és hasonlóan más politikai ideológiákhoz, nem határozható meg egyértelműen tanrendszere. Mint szellemi áramlat, politikai ideológia és mozgalom rendkívül változatos formákat hozott létre, mivel az általa bírált társadalmi berendezkedés, a kapitalizmus is sokszínű volt. Ennek ellenére kimutathatók olyan közös elemek, amelyek minden irányzatban tetten érhetők. Ezek közé tartozik a teljes egyenlőség és igazságosság hirdetése, amelyen olyan egalitarizmust értettek, mely kiküszöböli azokat az egyenlőtlenségeket is, amelyek az emberek között eleve is léteznek; igazságosságon pedig az egyenlőség mellett a kizsákmányolás-mentességet értik. Ezzel függ össze a szabadság követelménye is, melyen pozitív szabadságot értenek, vagyis az önmegvalósítás minden feltételét magába foglaló feltételrendszer (pl. anyagi háttér, szabadságjogokkal való élni tudás) meglétét.
A pozitív szabadság jegyében bírálják a termelési eszközök magántulajdonát, amely a kizsákmányolás legfőbb eszköze. Marx hívta fel a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy miközben a termelés mind szélesebb társadalmi rétegekre hárul, addig a megtermelt értékek továbbra is magántulajdonban maradnak. A változtatáshoz arra is szükség van, hogy a piaci szabályozó keretek helyett átfogó gazdasági tervek határozzák meg a gazdaság menetét, vagyis az államnak be kell avatkozni a gazdaságirányításba.
Társadalmi téren elveti a liberális individualizmust, mely a társadalom atomizálódásához vezet, ehelyett a szolidaritás elvét kell szorgalmazni, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló, új magasabb rendű társadalom.

New Lanark
New Lanark

Tulajdon-képpen

A fenti elvekből is látható, hogy a szocialisták számos közös vonást mutatnak részint a liberálisokkal (pl. a haladásba vetett hit), részint a konzervatívokkal (pl. szolidaritás), ezzel együtt kíméletlen kritikáját nyújtják a kapitalista, polgári társadalmaknak, és gyökerese új programokkal állnak elő (pl. jövőorientált történetszemlélet, utópiára való fogékonyság).
A szocialista tanok először a radikális demokraták egalitárius nézeteiben jelentkeztek. Ők - G. Babeuf, Ph. Buonarotti, Blanqui - még nem akarták megszüntetni a magántulajdont, csak a tulajdon demokratizálására törekedtek, pl. a földek igazságos elosztásával, mely lehetőséget teremtene arra, hogy mindenki eltarthassa magát és családját. Ezáltal a társadalom az egyenlő tulajdonosok közösségévé alakulna át, amely kellő garanciája lenne a továbbiakban a társadalmi igazságosságnak. Ezt a társadalmi berendezkedést az államnak kellene megteremtenie, szükség esetén akár zsarnoki módon is.
A szocialista tanokkal teoretikus szinten először az utópista szocialisták, főként Henri de Saint-Simon (1760-1825), Charles Fourier (1772-1837) és Robert Owen (1771-1858) foglalkoztak, akik a termelés közösségi szintre történő emelését tartották üdvözítő megoldásnak. Ehhez a propaganda és a vonzó példák erejét vélték alkalmas eszköznek, és e tekintetben Owen gyakorlati eredményei mutatkoztak leginkább tartósnak és hosszú távúnak. Míg Saint-Simon a technokrácia első teoretikusaként az aktív és produktív munkát végzők kooperációját és a tudomány eredményeinek hasznosítását vélte megoldásnak. Fourier a falanszterre esküdött, amely kiküszöbölhetné az elidegenedést, a dolgozók képességeinek és szenvedélyeinek kellő szublimálása révén a termelékenység és az elosztás is egy humánus társadalmat eredményezhetne. Egy olyan kommunista társadalom képe lebegett a szeme előtt, mely nem aszkézist követelt volna meg polgáraitól, hanem lehetőséget biztosított volna az életörömök kiélésére, a boldogság állandósítására, eközben a nők egyenjogúsítását is alapvető feladatnak tekintette. Owen társadalmi elméleti meglátások helyett inkább gyakorlati megoldásokkal kísérletezett, üzemeiben szociálpolitikai reformokat, emberhez méltó körülményeket vezetett be (pl. munkavédelem, oktatás, nevelés, magasabb bérek, mérsékelt árú termékek forgalmazása a dolgozóinak).
A magántulajdonosi rendszer forradalmi felszámolásának igénye a radikálisabb irányzatokhoz kötődik, pl. a szociáldemokrácia és főként a kommunista pártok ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz. A szociáldemokraták idővel kiegyeztek volna a magántulajdonnal oly módon, hogy azt hatékony társadalmi, politikai kontrollnak vetik alá, melyet a politikai jogok kiterjesztése, illetve a kormányzati pozíciók megszerzése biztosít. A kormányzati hatalom lehetővé teszi azt is, hogy a jövedelmi viszonyok átstrukturálásával a társadalmi egyenlőtlenségek is mérsékelhetők, a szociális jogok kiterjeszthetők, az esélyegyenlőség növelhető.