Narodnyikok, eszerek

Bánjuk meg bűneinket, szolgáljuk a népet! A szociálforradalmárok pártjának igencsak leegyszerűsített programja a nép előtti vezeklésből eredeztethető, amihez a kapitalizmussal szembeni ellenérzés biztosította az alapot. Ez lenne a sajátos orosz út?!?

Narodnyikok

Az eszerek elődei mind szervezetileg mind ideológiailag a narodnyikok voltak, akik a XIX. század utolsó harmadában széleskörű és igen sokszínű társadalmi mozgalmat hoztak létre. Bergyajev így jellemzi a mozgalmat: „ugyanolyan jellegzetesen orosz jelenség, mint a nihilizmus és az anarchizmus: jobb- és baloldali, szlavofil és nyugatos, vallásos és ateista formái egyaránt ismeretesek. … A narodnyikság mindenekelőtt az orosz népbe vetett hitet jelenti … szentül hitték, hogy a nép őrzi az igazi élet titkát, amely a művelt uralkodó osztályoktól viszont továbbra is rejtve marad.” A mozgalom neve is az orosz nép, a narod szóból származik. Képviselői tanaikkal élesen el akartak határolódni azoktól az eszméktől, társadalmi csoportosulásoktól, melyek a narodnyikokhoz némely tekintetben hasonló elveket fogalmaztak meg. Így megkülönböztették magukat a szlavofilektől, a talajosság képviselőitől, a tolsztojanizmustól, valamint a nemesi és polgári liberalizmustól. Céljuk az önkényuralom, a fennálló gazdasági és társadalmi rend megdöntése, új, igazságosabb társadalmi rend megteremtése, voltaképpen egyfajta parasztdemokrácia kialakítása volt.
A narodnyik mozgalom elterjedését siettette a jobbágyreformot kiteljesíteni szándékozó, földet követelő parasztság, éppen ezen paraszti érdekek kielégítése mentén szerveződött maga a szervezet. A narodnyik ideológia alapját részint Herzen és Bakunyi tanai, részint a forradalmi demokraták (Csernisevszkij, Dobroljubov) nézetei képezték, akik azt hirdették, hogy Oroszország sajátos fejlődése következtében a nyugati kapitalizmus megkerülendő, ehelyett a földközösség (obscsina) alapján kell megteremteni a szocializmust. Egy ilyen radikális forradalmi átalakulás levezénylését szerintük csakis az értelmiség vállalhatta magára, amelynek egyfajta vezeklésképpen (mivel eddig a nép „kontójára” tartotta fenn magát) a nép érdekeit kell szem előtt tartania – népen elsősorban az orosz társadalom túlnyomó többségét kitevő parasztságot értették. Oroszország tőkés fejlődését a narodnyikok véletlen jelenségnek tekintették, így nem is számoltak az orosz munkássággal. A narodnyikok akkor kezdtek megszerveződni, amikor a csajkovisták 1874-ben kezdeményezték a "nép közé járást", ami azt jelentette, hogy fiatal értelmiségiek kiköltöztek a falvakba, és ott a lavrovi elveknek megfelelően terjesztették az ismereteket. Úgy vélték, hogy a nép felvilágosításával automatikusan robban ki egy sikeres felkelés, ami átalakítja Oroszországot. A mozgalom azonban teljes kudarccal zárult, mivel a parasztok maguk adták fel a rendőrségen a számukra idegen elveket hangoztató értelmiségieket.

Egy síremlék 1905-ből
Egy síremlék 1905-ből

Szellem és/vagy terror

Míg az 1860-as években a narodnyik mozgalom a forradalmi (nem nemesi eredetű) értelmiség (raznocsinyecek) viszonylag szűk rétegére terjedt csak ki, és Lavrov és Mihajlovszkij elveit követte, addig az 1870-es években ez a kör bővült, a mozgalomba bevonták a munkások radikális képviselőit is, és egyre gyakorlatiasabb megoldásokkal kívántak előállni. A parasztforradalom megszervezése érdekében számos titkos társaságot hoztak létre. A forradalmi erők összefogása érdekében 1876-ban Föld és Szabadság néven egységes titkos szervezetet hoztak létre. Ez a nézeteltérések miatt 1879-ben két részre szakadt. A régi taktika hívei létrehozták az Általános Földfelosztás nevű szervezetet (pl. Plehanov, Vera Zaszulics). Az új taktika, az egyéni terror hívei megalakították a Népakarat nevű szervezetet (tagjai A. Mihaljov, V. Figner, N. Morozov). A szervezet tagjai számos merényletet hajtottak végre, többek között meggyilkolták II. Sándor cárt is (1881), emiatt tagjait tömegesen tartóztatták le. Szabadon maradt képviselői azonban nyílt levéllel fordultak III. Sándor (1881-1894) cárhoz, amelyben lemondtak a forradalmi harc folytatásáról, és bejelentették készségüket a békés kulturális munka folytatására azzal a feltétellel, hogy a kormány garantálja bizonyos politikai jogok gyakorlását, és amnesztiát ad a politikai foglyoknak.
Az 1880-as évektől a forradalmi narodnyikizmus liberális áramlattá vált, ami a parasztság további rétegződésével, a munkásság számszerű növekedésével és kibontakozó forradalmi harcával állt összefüggésben. A liberális narodnyikok már csak a parasztság helyzetének bizonyos fokú megjavításának igényével léptek fel. Az 1880-90-es években alakult még néhány forradalmi narodnyikszervezet, amely a "népakarat" ügyét képviselte. Közülük az egyik, a Népakarat pártjának terrorista frakciója 1886-ban előkészítette a III. Sándor elleni merényletet. (Közéjük tartozott Lenin bátyja is.)