Alapvetőe levek

A görög arché, kezdet szóra vezethető vissza, és az állami uralom tagadását, uralomnélküliséget jelent maga a kifejezés. (Az "an" fosztóképző, az "archia" pedig uralmat jelent.) Magát a politikai tartalmú kifejezést Proudhon hozta létre, de Errico Malatesta (1853-1932) összegezte, definiálta: "Az anarchia szó görög eredetű, s szó szerint annyit jelent: 'uralom' nélkül, vagyis egy olyan állapotot jelöl, melyben az emberek intézményesített hatalom, állam nélkül élnek. Az anarchia szót azelőtt általában a rendetlenség és zűrzavar értelmében használták."
A szocializmushoz legközelebb álló ideológia, mivel ugyancsak a társadalmi elnyomás és a kizsákmányolás elleni küzdelem áll érdeklődése középpontjában. Abban azonban lényegi különbség van a két ideológia között, hogy az anarchizmus elviekben tagad minden államhatalmat, illetve minden intézményesült tekintélyt. Míg a marxizmus a gazdasági és tulajdonosi rendszerben találta meg a bajok forrását, addig az anarchizmus eszményképe az állam és kényszer nélküli, önszerveződő közösségekből álló föderalista jellegű társadalom. Mivel a szabadság nem teljesedhet ki állami keretek között, ezért az anarchisták a szocializmus tanítását sem fogadják el egészében. Emellett az anarchisták bírálják az egyházi hierarchiát, a hadsereget, a tőkés vállalkozásokat, mert mind a tekintélyuralom kialakulásának kedvez.
Meggyőződésük szerint a hatalom egyfelől korrumpálja birtokosait, másfelől mesterségesen beavatkozva szétrombolja a társadalom természetes módon organizálódó szöveteit. Emiatt bírálták a képviseleti rendszert is, ugyanis meglátásuk szerint az alacsonyabb társadalmi rétegekből vezető pozícióba kerülő emberek esetében mindig fönnáll annak lehetősége, hogy a hatalom korrumpáló ereje következtében elidegenednek korábbi sorstársaiktól, és ahelyett, hogy azok érdekeit képviselnék, saját hatalmi pozícióik megőrzését tekintik a legfontosabbnak.

Válfajok, jellemzők

A XIX-XX. század folyamán több változata is megjelent, az egyik a kollektivista inkább az európai félperifériára jellemző, főként agrárjellegű országokban terjedt el; a másik az individualista, libertárius változat, mely a liberális angolszász országokra jellemző. Ez utóbbi megteremtője Max Stirner (1806-1856), akit a szélsőséges egoizmus híveként a nihilizmus megteremtőjeként tartanak számon. William Godwin (1756-1836) ezt angolszász talajon értelmezte (át), és az Újvilágban nagy hatással volt a kistermelők, kézművesek monopólium- és államellenes harcára.
Az anarchizmus kollektivista válfaja főleg a szláv és dél-európai országokban vert gyökeret, ugyanis ezekben az országokban még elevenen hatott a falusi földközösség hagyománya. Főként Bakunyin (1814-1876) és Kropotkin (1842-1921) tanai hatottak ezen térségben. Bakunyin meghirdette az elnyomás és a kizsákmányolás elleni lázadás programját, egyúttal minden építkezés előfeltételének a rombolást, a fennálló társadalmi, politikai rendszerek megsemmisítését tekintette. Marx tanait nagyra becsülte, ám erőteljesen bírálta amiatt, hogy egyfajta államszocializmus megteremtésére törekszik. Az I. Internacionáléban Marxot elméleti despotizmussal vádolta, aki mindenkire rá kívánja erőltetni nézeteit. Ehelyett egy olyan államhatalmat és vallást közömbösítő, a szabad öntevékenység feltételeit biztosító rendszert kívánt létrehozni, amelyben minden ember kiteljesedhet.
Alapjában véve Bakunyin is az anarchisták antropológiai optimizmusából indult ki, mely szerint minden ember alapjában véve jó (és társas lény), csak az állam és más tekintélyelvű intézmények megrontják. Vagyis a szocialisták és konzervatívok emberképétől radikálisan különböző antropológiai optimizmus a "struggle for life" darwinista tételével ellentétben az anarchisták szerint a társadalmi együttélés a kölcsönös segítség princípiumán (alapelvén) nyugszik: az individuumok nem egymás ellenében, hanem egymást kölcsönösen támogatva tudják csak életfeltételeiket optimális módon biztosítani.
A társadalom önszerveződésének másik pillére tekintetében Proudhon igen közel került A. Smith "láthatatlan kéz" elméletéhez. Proudhon a társadalmi dinamika motorjának az individuális érdekek összeütközésén alapuló versenyszellemet tekintette. A piac korrekten értékeli az egyéni teljesítményeket, a konkurrencia pedig szolidaritást szül, ezek együttesen társadalmi kohéziót eredményeznek.
Összességében az anarchisták szerint a termelési folyamatokat nem egy intézményrendszer tartja kordában, hanem a kollektív anarchia, vagyis az állami szabályozástól mentes spontán társadalmi együttműködés.

Vallás és anarchizmus?!

Kropotkin Bakunyin tanaira támaszkodva megteremtette az anarchokommunizmus elméletét. Eszerint az állam a kényszer és az erőszak megtestesítője, ehelyett azonban a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulásokra lenne szükség. Ezek evolúciós szempontból is magasabb rendűek, mint a létező állami rendszerek. (Kropotkin a darwini evolúció híve és kutatója volt.) Ezekben a szolidáris közösségekben a termelőeszközök közös tulajdonba kerülnének, és egyesítenék a városi civilizáció és a mezőgazdaság eredményeit. Az értelmiség feladata pedig az lenne, hogy elveti a felforgató eszmék magvát a társadalom egészében, amely ezáltal képessé válik arra, hogy saját kezébe vegye sorsát.
Oroszországban és egyéb, anarchista szervezeteket magában foglaló országokban az anarchizmus gyakran kapcsolódott össze a terrorizmussal (pl. II. Sándor, Erzsébet királyné elleni merénylet, spanyol polgárháború). De létezett az anarchizmusnak egy olyan változata is, amely szerint tartózkodni kell az erőszak minden fajtájától, akár a jogos önvédelemtől, állampolgári engedetlenségtől vagy ellenállástól is (Lev Tolsztoj), hiszen a társadalom olyan organizmus, amelynek fejlődése nem szabályozható.
Az eszmetörténet tehát megkülönböztethet egy harmadik irányzatot is, melyet vallásos anarchizmusnak neveznek. Lev Tolsztoj, Gandhi, Schmitt Jenő Henrik sorolhatók ezen irányzat képviselői közé, Gandhi és Schmitt egyaránt Tolsztoj hatása alatt álltak.

Név:

Jelszó: